Az USA elnökválasztása kulcsfontosságú esemény a válaszút előtt álló Európa és benne Magyarország számára. Az eddigi világrend stabilitása világszerte megingott objektíve is, szubjektíve is. Ami az objektív vonulatot illeti, annak legfőbb jele, hogy a 2008-as pénzügyi világválság heveny szakaszának elmúltával máig nem sikerült a világgazdaság tartós stabilitását létrehozni. A másik fontos jel az, hogy a nemzetközi politikai-katonai erőviszonyok képlékennyé váltak, s ezért a különféle válsággócok "kezelésére" domináns erő nem mutatkozik. A szubjektív megingást pedig a különböző országokban az a választói magatartás mutatja, hogy a korábbi establishmentet és status quot képviselő irányzatokkal szemben más, a korábbi szabályokat felrúgó irányzatok erősödnek meg, vagy kerekednek felül.
Az eddigi világrend vezető országa az USA volt és lényegében ma is az. Az ottani lakosság is kételkedik, hogy jól mennek-e a dolgok az eddigi pályájukon. A kételkedést joggal nevezhetjük elégedetlenségnek. Ez kapott hangot a két nagy párt elnökválasztási kampányában. Végülis a republikánusoknál az a Trump lett a jelölt nagy fölénnyel, aki zavaros elitellenes kampányával a zsigereket megcélozva definiáltlan politikai változást hirdetett az USA naggyá tételére. Lényeg azonban, hogy ezt a formákra nem adó durva, nyers módon ígéri megvalósítani. A demokratáknál Sanders is az elit radikális kritikusaként lépett fel és szorongatta meg a "hivatalos" jelölt Hillary Clintont, ám ő a társadalmi igazságosság és egyenlőség bajnokaként. Végülis támogatást ígért a küldöttek többségét megszerző Clintonnak, de kérdés, hogy hívei ténylegesen is megadják-e ezt a támogatást. November 8.-án tehát egy kiszámíthatatlan radikális jobboldali jelölt mérkőzik meg egy - változásokat is ígérő- de alapjában a hagyományos establishment-politikát képviselő jelölttel. Nyilván ez a vezérszólam fogja meghatározni azt is, hogy a választók milyen szenátust, képviselőházat, milyen kormányzókat fognak az új elnök mellé megválasztani.
A pillanatnyi előjelzések Clinton győzelmére utalnak. Nem zárható ki azonban olyan fordulat, amely végülis Trumpot hozza ki győztesnek. Ha ez bekövetkezik, világszerte elszabadulhat a pokol. Még mielőtt egyáltalán kiderülhetne, hogyan áll fel és mit csinál az új adminisztráció, magát a választási eredményt a kalandor politikusokés katonák világszerte arra használhatnák fel, hogy belevágjanak olyan radikális lépésekbe, amelyeket rendezett körülmények között alaposabban meggondolnának. Ez pedig láncreakciót is elindíthat, amelynek beláthatatlanok és racionálisan kalkulálhatatlanok a következményei.
Clinton győzelme esetén azonnali, visszafordíthatatlan kalandokra kevésbé számíthatunk a világban. A különféle kalandorok a választási eredményből bíztatást nem olvashatnának ki. Ám éppen azért, mert a korábbi világrend stabilitása objektíve megingott és az elégedetlenség széleskörű, egy a viszonyokat ismerő és a hagyományos hatalomgyakorlást folytatni akaró új elnök és adminisztráció is nagy kihívásokkal kerül szembe. Nincs garancia arra, hogy képes jól felismerni a kérdések fontossági sorrendjét, jól felmérni, hogy milyen területeken mi a valóságos mozgástere és lehetőségei, hogyan reagál a váratlan fejleményekre. Így aztán rövidebb - hosszabb távon mindenképpen dinamikus, kockázatokkal terhes változásokra kell számítanunk. Csak nem úgy, hogy eleve a lovak közé dobták a gyeplőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése