Parazita állam

Minden működő állam sokféle formában szereplője az országában folyó újratermelési processzusnak. Garantál, szabályoz, újraeloszt, szankcionál, bizonyos nélkülözhetetlen funkciókat maga lát el - hogy csak futólag jelezzük, milyen komplex a szerepe. Mindennek sok eleme nem számszerűsíthető a számbavételi nehézségek miatt. Ezért a működés minőségét leginkább a "kimenetek" mutatják, mint a GDP alakulása, a nemzeti vagyon alakulása, a lakosság születéskor várható élettartamának alakulása, a népesség iskolázottságának alakulása, az u.n."vándorlási különbözet" és egyéb hasonló, önmagában eltérő fontosságú jelzőszám. A számok mögött aztán elemezhetőek is a különféle folyamatok. Ezek között az elemzési szempontok között kiemelkedő fontosságú a fenntarthatóság, továbbá a más országokkal való összehasonlítás.

Ha egy országban politikai váltógazdaság van, akkor van esély az állam működésével kapcsolatos vitákra: a kormányzat a pozitívumokat hangsúlyozza, az ellenzék a negatívumokat. És ebben a politikai térben a folyamatokról, részfolyamatokról szóló szakmai viták is könnyebben ki tudnak bontakozni. Az ilyen közegben az állam egyes szakosított intézményei a maguk szakmai logikája szerint tudnak működni - nem érvényesül a politikai befolyás, cenzúra.Ha az államot de jure, vagy de facto egy személy vagy csoport valódi kontroll nélkül tartja kézben, akkor mindez bajos, szélső esetben lehetetlen. Az állami önkényt e tekintetben valamelyest az korlátozza, hogy a mai globalizálódó, interdependens világban számos intézmény végez folyamatosan komparatív vizsgálatokat, amelyek az államok által szolgáltatott adatokat igyekeznek forráskritikával kezelni, esetenként becslésekkel korrigálni. Ezen túlmenően az üzleti szféra különböző intézményei is figyelik az egyes államok tevékenységét és annak eredményeit és a maguk módján összegzik is a róluk kialakuló képet és előrejelzéseket is közreadnak.

Ebbe a közegbe kell belehelyeznünk a NATO és EU-tag Magyarországot is. A szuverenitásának egy részéről lemondott ország sokféle adat szolgáltatására köteles, az azzal kapcsolatban érkező kifogásokra válaszolnia kell, s ezen felül számot kell adnia a jövőt illető terveiről is (v.ö. konvergencia - program), amelynek betartását is számon kérik rajta. Mivel ennek során nem születik az ország teljesítményét összegző minősítő "bizonyítvány", a magyar kormánynak módjában áll propagandájában egyoldalúan a kedvezően alakuló mutatószámokra hivatkozni. Így aztán addig, amíg nem adódik előjel - probléma (pl. az EU tagállamok éved GDP-je nő, az adott országé csökken) addig az értékelés, mint olyan  relativizálható.

Éppen ezért a magyar állam teljesítményét valójában nem kvantitatív, hanem kvalitatív alapon kell megközelítenünk. Ha ezt tesszük, meglehetősen egyértelmű eredményre jutunk. Azt találjuk, hogy a különféle mutatószámok sötét képet mutatnának az évenként beáramló EU-s netto támogatások nélkül. Hogy az állami élet számos területén nem történik meg az amortizáció pótlása, tehát a tartalékok felélés folyik romló minőségű kibocsájtás mellett. Hogy a nemzeti valuta tudatos leértékelése fed el negatív tendenciákat. Hogy a jó minőségű magyar munkaerőt elszívja a külföld és pótlására nincs eszköz. Hogy a külkereskedelmi mérlegünk pozitív volta nagyrészt néhány itt működő multinacionális vállalatnak köszönhető (akárcsak a foglalkoztatási szint, adóbevétel, közművek árbevétele), amelyek ha valamilyen okból távoznának az országból, a magyar gazdaság összeomlana.

Mindezt összegezve egy nem saját forrásaiból működő, magát hosszabb távon fenntartani nem képes parazita állam képe bontakozik ki, amely egy nagyobb külső megrázkódtatást aligha viselne el a működőképesség, a rendezett mindennapi élet látszatát fenntartva.