Régi magyar házassági hirdetésekben szerepelt ez a formula. Hogy hogyan hatott, nem tudhatjuk. Éppen fel is hívhatta a hirdetőre a kalandorok figyelmét: ugyan miért is emlegeti őket. De szándékában nyilván azt fejezte ki, hogy ő szolid, komoly valaki, tessék őt így kezelni.
A mai zavaros, bizonytalan és a jövőben talán még zavarosabbá váló időben az a leosztás, hogy a tradicionális hatalmi elit habozónak, késlekedőnek, tehetetlennek (s egyszersmind korruptnak, szabályszegőnek) mutatkozik és vele szemben egyre másra tűnnek fel világszerte ilyen-olyan kalandorok. Ez a folyamat a minket közvetlenül érintő euroatlanti világban most már ott tart, hogy az USA egyik nagy pártja nyilvánvaló kalandort jelölt elnöknek. Az EU egyik kulcsállamában, Franciaországban a nemrég még szélsőségesnek elkönyvelt Le Pen elnök szeretne lenni. A másik európai kulcsállamban, Németországban egyelőre még nem jelentkezett be kalandor, de ha Merkel belebukik a török - politikájába, akkor nem kizárt, hogy ott is jelentkezni fog ilyen. Európa peremvidéke máris tele van hatalmon lévő, további ugrásra kész kalandorokkal.
Ebben a helyzetben sok múlik a centrális pozíciójú országoknak a választóin. Hiába kétséges, hogy a korábbi hatalmi elitjük egyik vagy másik szárnya fel tud-e nőni a megváltozott, most zavarosnak és bizonytalannak érzékelt helyzethez és tud-e valamiféle stabilitást biztosítani legalább néhány évre. Ahhoz, hogy ez egyáltalán kiderülhessen, mindenekelőtt a választók megelőlegezett bizalma szükséges, vagy legalábbis az, hogy a többség bennük a kisebb rosszat, a kockázatkerülést lássa. Hogy bár döntésük következményét nem látják előre, kimondják-e, hogy "Kalandorok kíméljenek!" - vagy elégedetlenségük, ingerültségük miatt belefutnak magabiztosságot ígérő felelőtlen és veszélyes önjelöltek kelepcéjébe? Mert akkor egy következő választásokon aligha lesz módjuk döntésüket korrigálni.
Pár éve még nem volt kétséges a választás. Ma már csak reménykedhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése