Társadalmi integráció

A tömeges migráció kapcsán jött divatba a társadalmi integráció tematikája. Abban a kontextusban, hogy a bevándorlás hatásában akkor lehet sikeres, ha az újonnan érkezettek társadalmi integrációja is megtörténik. De vajon a potenciális befogadó országok e nélkül a problematika nélkül manapság sikeresen integráltaknak tekinthetők-e? Avagy a modern - posztmodern társadalmakban az integráció kék madár, amit sokan emlegetnek, de még senki se látott?

A szocialista kísérlet világszerte integrált társadalmakat ígért. Teljesen függetlenül attól, hogy ezt az ígéretet mennyiben és hogyan valósította meg, maga ez az alternatíva kihívást jelentett a fejlett piacgazdaságú országok számára. S e kihívásra jelentett választ a jóléti állam, amely a háborús helyreállítás periódusával kezdődően magas szintű foglalkoztatást, emelkedő reálbéreket, egyre kiterjedtebb egészségügyi, oktatási és szociális gondoskodást és ugrásszerűen emelkedő tömegfogyasztást hozott demokratikus, egyre több személyes szabadságot jelentő körülmények között. Közben folyt a gyarmati rendszer felszámolása, az USA-ben pedig az afroamerikaiak integrációja. A fejlett országok területén nem volt háború, az űrkutatás látványos, kollektívnek érzett sikereket hozott. Természetesen ez sem volt egyértelmű diadalmenet, fel lehet emlegetni országonként ilyen olyan fogyatékosságokat e téren, de ezek nem tehetik kétségessé a fő tendenciát.

A társadalmi integráció megbicsaklásának első feltűnő jelét a 60-as évek fiataljainak proteszt-mozgalmai jelentették. Ők már beleszülettek a fogyasztói társadalomba, ezért az nem jelentett számukra olyan elementáris élményt, mint az idősebb generációk részére. Az USA képzett fiataljai fellázadtak az ellen, hogy kötelező sorozással Vietnamba vigyék őket harcolni - borzalmas fizikai és mentális körülmények közé. Ennek a hangulatnak és kultúrának az átterjedése Európába már nem írható le ilyen egyértelmű válaszreakcióként személyes sorsukat érintő repressziv állami beavatkozásra. Sokkal több volt benne az eszmei elem - bármit is gondoljunk róla. Viszont ennek bázisán kialakult a baloldali terrorizmus is, amely általános társadalmi megrázkódtatással járt.

A 70-es évektől a korábbi status quot felforgató számos mélyre ható tendencia jelentkezett. Az olajár-robbanástól az ipari korszak végéig, a globalizálódás ugrásszerű előrehaladásától a mikroelektronikai forradalomig, a reaganimicstól az államszocialista rendszerek válságáig és tekintélyvesztéséig és sok helyen bukásáig, a növekedés határai gondolatának, s ennek folyományaként a zöld mozgalmak megjelenésének hosszan lehetne sorolni a korábbi világ megváltozásának okait és magyarázatait.

A nagy vesztes a társadalmi átalakulásban a korábbi munkásosztály volt mind létszámában, mind életszínvonalában, mind pedig politikai befolyásában. De a tömegtermelés részleges átkerülése a korábbi harmadik világba és a robottechnika elterjedése ennél sokkal tágabb foglalkoztatotti kör egziszenciális biztonságát tette kérdésessé. A jóléti állam mind több bónusza kérdőjeleződött meg egyes fontos országokban. Az underclass társadalmi jelenléte is sok országban sokkal hangsúlyosabbá vát. A látens folyamatok hirtelen explicitté váltak a 2008-as pénzügyi világválság során. Mindezek alapján erősen kétséges, hogy - a bevándorlás kérdéskörétől függetlenül - a mai fejlett országok társadalmai mennyire tekinthetőek integráltnak.

Új egalitariánus, a tömegek jólétét ígérő ideológia és politika nem jelentkezett válaszképpen a kialakult helyzetre. E helyett a nemzeti önzés, az autarkiás illuziók kapnak hangot egyre több országban és szereznek pozíciókat  anti-establtshment jobboldali populista politikusok és mozgalmak. A csalódott, gyakran elkeseredett választók hajlamosak lebecsülni a korábbi demokratikus és humanista vívmányokat is. Az establishment politikusai csak most kezdik felismerni, hogy csupán defenzióval nem fogják tudni tartósan megőrizni pozícióikat. Vagy megpróbálkoznak a valós társadalmi integráció új eszközökkel való kiépítésével, vagy bukásuk már középtávon elkerülhetetlen. Hogy aztán ilyen irányú próbálkozásuk mennyire lehet sikeres - az már egy másik, igen bonyolult kérdéskör.