A szokványos nemzeti ünnepi kitüntetésosztáson egy hirhedt uszító ujságíró is kitüntetést kapott miniszterelnökhelyettesi csókok kíséretében. Ezen való felháborodásában több tucat korábbi kitüntetett visszaküldte kitüntetését az államfőnek tiltakozása jeléül. Jelentéktelen epizód, illetve túlreagálás lenne, mivel a rendszer nap mint nap követ el súlyos bűnöket, a tiltakozók pedig zömmel nem is ettől a rendszertől kapták kitüntetésüket? Vagy a rendszer most egy jelentős lépést tett kifelé az euroatlanti közmegegyezésből?
Nem vitás, hogy az utóbbiról van szó. Egy magyar Julius Streicher nézeteit inkorporálta hivatalosan is az Orbán rendszer ezzel a kitüntetéssel és átadásával. A kapcsolat közöttük eddig is több, mint kétértelmű volt, de nem hivatalos. Mostanáig ebben az ideológiai mezőben lehetséges volt a pávatánc - ezután nem az. A dolog súlyához képest a tiltakozás szimbolikusnak nevezhető: néhány tucat értelmiségi személyes gesztusa. Feltehetőleg mind a határokon belül, mind azokon kívül folytatódni fog a business as usual. Így volt ez a 30-as években is: más ügyek fontossága elnyomta az elvi-erkölcsi határok átlépését. A következmények ismeretesek.
Nem tudhatjuk, hogy ez a mostani határ-átlépés a későbbiekben hol, mikor, milyen összefüggésben lesz hivatkozási alap.De azt konstatálhatjuk, hogy megtörtént. És hogy a magyar szuggeráló bűvésznek nem sikerült cinikus trükkjét észrevétlenül hajtani végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése