Az Orbán- rendszer igen sikeresen tudja használni a lakosság kiszolgáltatottságát a szavazófülkékben és a köznyugalom fenntartásában. A gazdaság- és társadalompolitikáját is ugyanerre a kaptafára húzva képzelte el. Úgy gondolta, a megélhetési kényszer segítségével, a szociálpolitika leépítésével a paupereket és a krónikus munkanélkülieket be tudja hajtani a közmunka rezervoárjába, amely személy szerint (mintegy feudális módon) engedelmessé teszi őket. Ez többé-kevésbé sikerült is. A többieket az alacsonyan tartott minimálbérrel zsákmányolja ki, hogy így - úgymond - versenyképesek legyenek Középeurópában a távolkeleti munkaerővel. Ez az elképzelés csak a deklasszálódó, vagy attól félő nem fizikai dolgozók körében ért el bizonyos sikereket. Ők valóban hajlandónak mutatkoztak lehetetlen bérért a magyar átlagnak megfelelő teljesítményre. Az is működni látszott, hogy a nyomott bérszínvonalon belül a valamivel magasabb bérért lehetett munkaerőt találni az ennél igényesebb (külföldi vagy hazai kézben lévő) magyar munkahelyekre. Minthogy ezt a helyzetet kormánykörökben szinte öröknek tartották, ehhez szabták oktatási és szakképzési politikájukat is.
Mint rendszer azonban ez kezdettől fogyatékos volt. A fiatal diplomások vagy a rendszer jól fizetett szolgálóivá váltak, vagy inkább külföldre mentek. Kevesen álltak be rossz fizetésért az idősebb kollégáik taposómalmába. De a külföld egyre inkább vonzóvá vált a közepesen képzett jó munkaerő számára is. A marginális haszonnal nem lehet csábítani olyan populációt, amely a politika drasztikus lórúgásaihoz szokott és tudja, hogy ami ma bónusz, azt holnap hatóságilag elvehetik tőle. Ugyanez vonatkozik a hivatalos béren felül zsebbe dugott pénzek nagy részére is. Továbbá a kizsákmányolhatóság mindig is szorosan összefüggött a magyar lakosság kiemelkedő immobilitásával is. Világos: ha ingázni kell, vagy netán költözni, az annyira költséges, hogy valamivel magasabb bérért nem éri meg. Ha már egyszer a szó földrajzi értelmében lépni kell, azonnal felvetődik, hogy egy valamivel nagyobb lépés, a külföldre menetel hozadéka nagyságrendekkel nagyobb. Vagy relatíve jobban jár, aki marad helyben közmunkásnak.
A potenciális feszültség tehát eleve benne volt a rendszerben. Mostanra vált azonban gyakori tapasztalati ténnyé, hogy a munkaerőhiány olyan szakmákban és földrajzi területeken is mindennapossá vált, ahol arra korábban senki se gondolt. Ezt a rendszer nem hajlandó az egész koncepció újragondolásával oldani meg. Választott módszerei a kisebb léptékű béremelés (ami választási szempontból is jól van időzítve), az alkalmi tűzoltás, illetve beletörődés abba, hogy sok területen a szolgáltat6ás - ellátás színvonala tovább fog csökkenni. S továbbra is alacsony marad a beruházások szintje.Így tesz, mert a hatalomgyakorlási filozófiája lényegi változást nem is enged meg.
Az ellenzéki politika eddig nem jutott tovább olyan, a korábbi időszakból megmaradt követelésnél, amilyen a minimálbér-emelés. Nem állt elő a jelentkező munkaerőhiányra hivatkozva egy alternativ gazdaság- és társadalompolitikát közérthetően megmutató érdemi javaslatokkal. S nem ébredtek fel az eddigi, valóban kiszolgáltatott helyzetükből következő álmukból a szakszervezetek sem. Ha ez továbbra is így marad, folyamatosan erodálva bár, de még működni fog egy ideig az Orbán - rendszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése