Ha napi perspektívából nézzük, akkor minden bizonnyal a nemleges válaszra hajlanánk. 70 éve a kontinensen nagyobb háború nem volt, a kisebbek se "szabályosan", szuverén országok között folytak, így még a gondolattól is elszoktunk. Különösen azóta, hogy NATO - Varsói Szervezet szembenállás is megszűnt egy negyedszázada. Az Európai Unió léte és a környező országokkal kötött különféle egyezmények tömege nem arra vall, hogy itt egyhamar háborús konfliktus alakulhatna ki a kontinensen belül. Az Unió peremvidékén ugyan Oroszország és Törökország veszélyes vizek felé sodródik, Oroszország a Krim annektálásával átlépett egy szilárdnak hitt szabályt és Kelet-Ukrajnában álcázott katonai akcióba bonyolódott, de ez még nem jelenti egy "nagy" háború közeledtét.
Nem ilyen megnyugtató a kép, ha a világhelyzetre és az európai helyzetre tekintünk. A világ pénzügyi rendszerét a 2008-as válság látványosan megrendítette s a stabilizálódás csak látszólagos és bármikor kiújulhat a válság, ami a korábbinál még pusztítóbb lehet. Az európai kontinens békéjének katonai biztosítójában, az USA-ban is megerősödnek az izolacionista tendenciák, amelyeknek globális következményei kiszámíthatatlanok. Oroszország növeli katonai erejét, amely nyílt agresszióval ugyan nem fenyeget, de látható az igyekezet, hogy a diverzió változatos eszközeivel bomlasszák a jelenlegi európai rendet. Amely amúgyis kezd egyre bizonytalanabb lábakon állni. Ennek leginkább szembetűnő jele a Brexit, de korábban eljutottunk a Grexit peremére is. Az Unió más országaiban is erőre kaptak a többé - kevésbé euroszkeptikus és/vagy populista pártok, erősödtek a nacionalista tendenciák - s mindezek kihasználják az életkörülmények romlásából vagy stagnálásából eredő gazdasági és politikai elégedetlenséget is. Mindezt tetézi a kezelhetetlennek látszó léptékű migráns - probléma is, amelynek tekintetében nincs egyetértés sem a tagállamok, sem lakosságuk körében. Fokozódik az ellenszenv a hatalmon lévők korrupciója, a színfalak mögötti egyezkedések eluralkodása, a titkosszolgálatok túlterjeszkedése és ezzel egyidejű látványos kudarcai, valamint a bürokrácia burjánzása miatt. Ha mindezt összeadjuk, nem túlzás a centrifugális erők fokozódó térnyeréséről beszélni a kontinensen.
Ehhez képest a "Nemzetek Európája" koncepció hangoztatása szelíd dolognak látszik Régóta létező koncepció, mindig úgy állítja be magát, mint az integráció egy lehetséges, demokratikus és hatékony formája. Maga mögé állíthatja a lakosság megszokott tradícióit, érzelmi kötődéseit és a mindennapok világához kapcsolódó vélt evidenciákat. Valójában azonban bele kell gondolni abba, hogy a nemzetállamok sem Európa gazdasági, technikai lemaradását nem lehetnek képesek csökkenteni, sem pedig a kontinensen belüli szociális különbségeket. A nemzetállami mivolt hangsúlyozása továbbá a lakosságkeveredés mai állapota mellett csak generálhat konfliktusokat, semmint megoldhat. Sorolni lehetne az így keletkező újabb problémákat, de mindenképpen kikötünk ennek során a katonai kérdéseknél. A nemzetek Európája azonnal fegyverkezési spirált indítana el, amelyikben az egyik ország sikeresebb a másiknál. S mennél nagyobbak az európai országok közötti erőbeli különbségek, annál nagyobb a kísértés az erő érvényesítésére. Ha ez eszkalálódik, mi más lenne az ultima ratio, mint a háború.Az, amelyet a nagy világégés óta a generációk minden áron el akartak kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése