Euro

Évek óta mindenki tudja, hogy az euro körüli szabályozás és intézményrendszer változtatásra szorul, sőt, hogy a közös pénzt létrehozása óta születési hibák is feszítik. Döntés azonban az eltérő érdekek és a döntési mechanizmus miatt mindeddig nem született. S lehetett arra is hivatkozni, hogy a problémák ellenére az euro mind az azt használó országokban, mind a nemzetközi pénzvilágban betölti funkcióit. Elterjedt volt azonban az a vélemény, hogy 2018 lesz az az év, amikor a hosszú halogatás után mind az EU, mind az euro-rendszer reformja meg fog történni. A német parlamenti választás nem egyértelmű kimenetele és az ottani elhúzódó kormányalakítás miatt azonban még az erre vonatkozó francia - német javaslat benyújtása is késik, de a június végén esedékes EU-csúcsra ezt is előjelezték.

Most a nemzetközi sajtó kiemelt témája az azzal kapcsolatos rémüldözés, hogy az eurozóna harmadik-negyedik legfontosabb országa. Olaszország olyan parlamenti többséggel rendelkezik, amely nem is hajlandó a rekord-deficit megfékezésére és az eurozóna elhagyásával fenyegetőzik. Ez valóban válságos helyzet, bár láttunk már ilyet pár éve Görögország esetében és ott is visszariadtak az elhatározó lépéstől. Itt van viszont Nagy-Britannia esete, amely ugyan belépéskor eleve mentességet kapott az eurora való áttérés kötelezettsége alól, mégis a blöffnek tűnő EU kilépés kérdését a miniszterelnök népszavazásra vitte és ott a Brexit hajszállal győzött és e mellett a kormány és a parlament azóta is kitart. Vagyis nem lehet arra biztosan számítani, hogy az olasz vezetés a döntő pillanatban vissza fogja rántani a "kormányt" Ám az olasz köztársasági elnök közbelépése miatt ez a pillanat nem a júniusi EU-csúcs előtt fog bekövetkezni.

Megkozkáztatható, hogy az euro jövője szempontjából a most kialakult helyzet még szerencsés is lehet., Az olasz időzített bomba talán elzárja az utat a további halogatás, mint lehetőség előtt. A francia- német előterjesztők e fenyegetés ismeretében kell, hogy valami működőképeset és sokak számára elfogadhatót tegyenek le az asztalra. A többi ország is ugyanennek a fenyegetésnek az ismeretében kell megvitassa az előterjesztést és eldöntse, hogy miben kíván vagy nem kíván részt venni, - ami tartalmilag és politikailag is más helyzet, mint ha az időzavar nem állna fenn. S ugyanez vonatkozik a koraőszre várható olasz előrehozott választásokra is: az urnákhoz járulók már értesülhetnek a közben bekövetkezendő uniós fejleményekről is.

Mindez természetesen nem garancia a közös pénz körüli reformok sikerére. A siker és a kudarc között azonban vannak köztes lehetőségek is multilaterális, vagy akár csak francia-német bilaterális értelemben. De bárhogyan is alakulnak a dolgok, az olasz válság időzítése mindenképpen kedvezőbb így, mint ha az pár hónappal később következett volna be.