A bajor választások nem döntöttek el semmit. A migrációval kapcsolatos elégedetlenség és az ezt kihasználni próbáló demagógia nem hozott szélsőjobboldali áttörést. A különösen jó gazdasági helyzet azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a kormányon lévő centrum - politika kapjon választói megerősítést a politikai szerencsétlenkedésük ellenére. A CSU a belső vezetői vetélkedését és a CDU-val való szkenderezését komoly szavazatvesztéssel "jutalmazták" a választók, akárcsak a szociáldemokraták belső huzakodását valódi politikai mondanivaló nélkül. A választók számára a kínálatot a megszokott pártlogikát használó egyéb pártok jelentették. A magas részvételi arány arra mutat, hogy a szavazók elfogadták ezt a palettát. Így sokpárti parlamentje lesz Bajorországnak és a kormányalakítási tárgyalások során a zöldek kerültek szavazatnyereségük révén relatíve jó helyzetbe. Ebbe a külvilág békével bele is nyugodhatna.
A problémát azonban nem Bajorország, hanem az NSZK kormányozhatósága és a labilis kormány Európában játszott szerepe jelenti. Kevés a valószínűsége, hogy Berlinben akut kormányválság törne ki. Figyelembe véve azonban, hogy a jelenlegi kormány milyen kínkeserves módon jött létre, a bajor választási eredmény aláássa az eddig se túl erős stabilitását. S ami igaz a kormányra, az fokozottan áll Angela Merkel pozíciójára. Potens, parlamenti többséget maga mögött tudó alternatívája ugyan változatlanul nincsen, de ügyes, vagy kevésbé ügyes ügyvezetésen kívül nem sokat tud tenni. Új országos választásokat sem merhet a jelen helyzetben a reális siker reményében senki kiprovokálni.
A markáns döntésekre régóta nem vállalkozó EU is egy ideig képes folytatni jelenlegi gyakorlatát egy teherbíró német kormány nélkül is. Időnként persze születnek itt azért döntések is, ha az elkerülhetetlen - csak éppen meglehetősen ad hoc módon. A kár leginkább az elmulasztott lehetőségek révén keletkezik. Mindez addig, amíg súlyosabb válsághelyzet nem alakul ki. Ha igen, az olyan kihívás lesz, amire a választ majd akkor kell (vagy kellene) megadni.
A fejleményeket kívülről szemlélő számára a kérdés az, hogy a jelen körülmények között a létező, hagyományos pártkeretekben várható-e bármi lényegesen új, kreatív és sikerrel kecsegtető kezdeményezés. Az érvek arra nézve sorakoztathatóak fel, hogy ilyennek aligha van esélye. Ha tehát nem a kényszer mozdítja majd ki Európát a jelenlegi állapotából, akkor az inkább a magát a jelenlegi politikai kereteken kívül helyező személytől vagy csoporttól várható, aki új alternatíva felmutatásával képes a megfáradt választók többségét maga mögé állítani. Németországban - vagy több EU tagállamban egyszerre.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés