A balgaság kárhoztatása

Balgák voltak a britek, amikor egy rosszhiszemű, hazug kampány hatására kis többséggel megszavazták a Brexitet egy balul sikerült miniszterelnöki trükk miatt megrendezett népszavazáson. Amikor lassan kiderült, hogy reálisan miben is áll, milyen következményekkel jár a kilépés, balgaság volt széles körökben az egyszer kimondott szóhoz dogmatikusan ragaszkodni. Balga volt az alsóház, hogy egyidejűleg szavazta le a rendezett kilépésről nagy nehezen összehozott megállapodás-tervezetet és a rendezetlen kilépés lehetőségét - ragaszkodva magához a Brexithez. Ráadásul negligálva azt az apróságot, hogy a döntés nem egyedül az ő kezükben van, hanem az elhagyandó partnerországokéban- és vállalva a két nagy tradicionális párt bukását is, mivel egyikük sem vállalt a Brexit ügyében világos és a gyakorlatban is végrehajtható egységes álláspontot. Most végre megbukott a mániákusan lépésismétlő miniszterelnök és mi karbatett kézzel várhatjuk, hogy ki lesz az az új miniszterelnök, aki akárhogy, de véget vet a tragikomikus időhúzásnak.

Balgák az Európai Parlament újonnan megválasztott képviselői, akik a szokásoknak megfelelően alkudoznak - trükköznek a tisztségviselők megválasztásán, a nélkül, hogy legalábbis informális keretben megpróbálták volna tisztázni hogy milyen feladathoz, programhoz keres a többség mennél jobb tisztségviselőket. Ezeket az új képviselőket országonként választották pártlistákon, olyan kampányok után, amilyen éppen összejött. Enyhén szólva nem arra kaptak a megválasztottak instrukciót, hogy mik lennének az EU soron következő nagy kérdései és azokban merre fordítsák a szekér rúdját. Ezért akár védhető is, hogy nem volt egy rövid próbafutam a tartalmi kérdésekről, minthogy a képviselők nem is lehetnek igazán felkészülve erre. Így hát várunk a Parlament pártcsaládjainak huzakodására a tisztségviselők személyéről, valamint a Tanács és a Parlament meccsezésére, amig az új Bizottság is felállhat. Azt se tudhatjuk, hogy szerencse-e, vagy balszerencse, hogy a parlamenti képviselőket a szavazásnál nem köti a pártfegyelem, így az előterjesztésekhez képest tudhatnak rontani vagy javítani egyaránt. Mi mindenesetre tehetetlenül várunk, hogy ez a mai feladatok felől nézve balga rendszer mit hoz ki az EU jövöjét döntő mértékben meghatározó napirendi (vagy napirendre se kerülő) pontjait illetően, illetve mit fog produkálni a bizton elkerülhetetlen válságkezelések során.

A balgaság uralkodik a közelmúlt első számú világhatalma az USA jövőjét és így lehetséges nemzetközi szerepét illetően is. A korábbi domináns szerep elvesztése szükségszerű, az azonban egyáltalán nem, hogy milyen prioritások szerint építik át nemzetközi politikai, gazdasági és katonai szerepüket és közben országon belül hogyan alakítják a gazdasági-társadalmi- szociális és kultúrális viszonyokat, azaz milyen lesz az USA belpolitikája. A hírek és az onnan érkező politikusi szövegek igencsak lehangolóak - de az ottani fejleményeket kívülről befolyásolni kevéssé lehet - különösen nem jónak tartható irányban.

A nélkül, hogy aufklerista illúzióink lennének a világ dolgainak - köztük a globális kihívásoknak - kívánatos megoldhatóságáról, annyit leszögezhetünk, hogy ami folyik és folyni fog, az semmiképpen nem az egyedül lehetséges. Minthogy pedig nem az, az is szemmel látható, mennyi a hazug, a láthatóan diszfunkcionális és az esetleges - mondhatni: balga - elem van a nagy egészben. Mindezt - valamint saját tehetetlenségünket - tudva és látva, aligha gondolhatjuk, hogy ez lenne a létezhető világok legjobbika.