Komoly politikusi vagy elemzői tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki észrevegye, hogy egy adott időpont miért különlegesen alkalmas kulcsszerep, kulcspozíció megszerzésére vagy elvesztésére. Az ilyen időpont észre nem vétele lehet, hogy soha vissza nem térő lehetőség elmulasztásával jár. Az ilyen időpontok egy része periódikusan ismétlődik, ezért többnyire kiszámítható, mint a választások utáni berendezkedések, pozícióelosztások. Ezekre se lehet pontosan rákészülni, mert a választások eredményét és körülményeit nem lehet előre tudni, de ez forgatókönyv-variánsokkal sokszor többé kevésbé helyettesíthető. S aki ilyenkor az áttekintőképességben előzi a riválisait, annak ez tartósan hasznára válhat a szó politikai értelmében. Az ilyen kényes időpontok másik része a váratlan eseményekhez kötődik, amikre reagálni kell. Ilyenkor ugyanis sok más olyan dolog is megmozdítható, aminek nincs, vagy csak nem látszik a közvetlen köze a váratlan eseményhez. S ha valaki észreveszi, hogy egy "alvó" tematika megmozdítható és lép is, ezzel irreverzibilis változásokat is elérhet. Mindezek azt mutatják, hogy ami látszólag csupán taktika, az éppúgy lehet a stratégiai elképzelések megvalósításának fontos eszköze is.
Hasonló a helyzet a politikában lényeges szereplő témákkal kapcsolatban is. Miközben a gazdaság és társadalom működése és változásai hallatlanul komplex rendszert képeznek, a folyamatból mindig kiemelkednek egyes tematikák. Ilyenek körül folynak a mindenkori politikai csatározások, ezekre fókuszál a politikával foglalkozó média is. Az egyes pártok szintén témákra építik fel identitásukat, de méginkább a kampányaikat. Ennek szélső esete, ha megjelennek egytémájú pártok a porondon, amelyeknél az összes egyéb problémáról vagy szó se esik, vagy azok erősen háttérbe szorulnak. Téma persze sokféle lehet. A skála egyik végén vannak azok az ismert, vagy latens fontos problémák, amelyek napirendre kerülése (vagy éppen ennek elmaradása) nagy mértékben befolyásolja egy település, régió, ország vagy országcsoport életét és jövőjét. A slála másik végén egyaránt találunk olyan kampányokat, amelyek mondvacsinált problémákat kapnak föl, vagy amelyek valami vagy valaki(k) ellen folynak, de hiányzik mellőlük - vagy nem komolyan vehető - a pozitív cselekvési program. A nagyközönség, adott esetben a választópolgár a "témákat" sokkal könnyebben fogja fel és vonatkoztatja saját magára, mint egy komplex megközelítést. Ezért a magvas politikai programok papírra vetése inkább kipipálandó feladatot jelent, mint tényleges politikai aktust. Esetenként azonban még a képviselt témák se jutnak fontos szerephez egy politikai csatában. Előfordul, hogy egy személynek vagy egy hangulatnak jut döntő szerep.
Ám teljesen más a politikai mező egy kétpárti váltógazdaságban, mint a sokpártrendszerben. (És akkor még el is tekintettünk azoktól az esetektől, ahol hosszabb időre egyetlen hegemon párt kerül uralomra, nem adva esélyt más rivális szereplőnek.) A kétpárti berendezkedésnél az egyik mindig hivatalban van s ez átalános elégedettség esetén előnyt, ellenkező esetben hátrányt jelent. Ezek érvényesítéséhez még "témákra" sincs igazán szükség. A dinamikát a két, nagyobb politikai spektrumot átfogó párton belüli rivalizálás biztosítja, illetve a frontember (elnökjekölt, miniszterelnök-jelölt) személye. Minthogy azonban a választók általában tartósan (gyakran családilag) kötődnek a két párt egyikéhez, a választások kimenetelét inkább az eltérő részvételi arány dönti el, nem pedig a választók átcsábítása. Egészen más a helyzet sokpártrendszer esetén. Ott éles harc is lehet a választók tetszésének megszerzéséért. Ám ez a harc nem korlátozódik a választási időszakokra, hanem például utcai politizálással, tömegsztrájkkal is lehet kormányt buktatni. Annál is inkább, mert ezekben az esetekben koaliciós kormányokról van szó, amelyeken belül mindig van kisebb-nagyobb feszültség a résztvevők között. Így a kormányválság, végső soron egy rendkívüli választás lehetősége mindig benne van a kalapban. Ilyenek kirobbantásában nagy szerephez jut a szereplők körében az időpont értékelésének: most inkább élezni, vagy inkább elsimítani érdemes a lappangó konfliktusokat. Sokpártrendszer esetében sajátos a témák szerepe is. A szerencsésen felkarolt nagyobb vagy kisebb témák jelentős szerephez juthatnak egy párt relatív súlyának alakulásában. Ám a koalíciókötés lehetősége szempontjából a karakteres arculatú pártoknak a helyzete ellentmondásos. Egyrészt aki velük koalícióra készül lépni, annak eleve számolnia kell azzal, hogy az ilyen párt vezető témáinak valamennyire szerepelnie kell a közös programban is, különben a koalíció létre se jön. Másrészt ugyanez vagy eleve ki is zárja ezt a pártot a koalíciós erőtérből, vagy csak nagyobb engedmények árán tud koalíciót kötni. Ez utóbbit pedig a saját választóival nehéz elfogadtatni.- A témák dominanciája egyértelműen a népszavazásokat jellemzi olyan keretek között, amit az egyes alkotmányok és a kialakult szokások lehetővé tesznek. A népszavazások válhatnak - de csak ritkán válnak - sorsfordítóvá.
A fentiek elsősorban az országos szintű politizálásra jellemzőek. A lokális, illetve az EU-szintű politizálás esetében annak ellenére nem ugyanez a helyzet, hogy mind az időzítésnek, mind a vezető témáknak ott is fontos szerepe van. Ami lényeges különbséget okoz, az az, hogy a szorosan vett pártpolitikának ezeken a szinteken kisebb szerepe van, vagy legalábbis kellene lennie. A lokális politikában ezt a független jelöltek jelenléte, szerepe is mutatja. Az EU meg önmagában is bonyolultabb szerkezet.Más-más játékszabály szerint jön létre és működik a Tanács, a Parlament és a Bizottság. De míg a miniszterelnökökből álló Tanács folyamatosan leköveti a tagországok politikai viszonyainak alakulását, a másik kettő személyi összetétele egy-egy ciklus időtartamára állandó. Ezért magyarázat nélkül is érthető, hogy egy-egy ciklus elején óriási harc és koalíciós típusú alkudozás folyik a különféle tisztségekért, amít megbonyolít, hogy tekintettel kell lenni bizonyos arányosításra a tagországok között, valamint a laza, de egymással koalícióképes "pártcsaládokra". Akik jól készültek fel az EU parlamenti választások jellegzetességeire, a lehetséges választási eredményekre és az utánuk következő alkukra, azok tartós előnyhöz juthatnak. A témák pedig csak a személyi kérdések lezárulása után kerülhetnek igazán előtérbe. Ekkor mutatkozik majd meg az aktuális esetben, hogy jól tájékozott, világos fejű és nagyobb perspektívájú elképzeléssel kerültek-e a kulcspozíciókba a most koranyáron megválasztandók, vagy az alkuk eredője egy csak sodródásra képes EU-t eredményezett a 21. sz. harmadik évtizedére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése