Noha már az EU parlamenti választások előtt látszott, hogy ez a pártcsalád változtatni kénytelen eddigi szerepén és politikáján, ennek inkább egy-két hangsúlyának módosításával adta csak jelét. Világossá vált számukra, hogy a szélsőjobb, a populizmus irányába elbitangolt szavazókat akkor sem képesek a maguk táborába vonni, ha megpróbálják frázisaikat és témáikat szelídebb formában átvenni. Így a velük együtt való politizálás a jövőben nem járható út. Azt is látni lehetett, hogy ha képviselőik száma csökken, akkor koaliciós kényszerre vannak ítélve a centrum más pártjaival. Ám a törekvésük mégis az volt, hogy mennél több, egymástól sokban különböző tagpártot egyben tartsanak az EPP keretében, így mennél több képviselőjük legyen, s mint legnagyobb frakció saját embereiket ültessék európai kulcspozíciókba. Első sorban csúcsjelöltjünek akarták megszerezni a Bizottság elnöki posztját.
A választás a vártnál is kedvezőtlenebbül alakult számukra, s ami méginkább újdonség, tudomásul kellett venni, hogy a jövőben többpárti koalíciókkal lehet csak kézben tartani az EP többségi politikáját, amin belül nem érvényesíthető egy régi típusú hegemon szerep. Ez pedig képségessé teszi, hogy melyik pártok fognak tartósan megmaradni az EPP-ben és a megmaradók milyen politiikával és taktikával tudnak továbbra is érdemleges befolyást szerezni. Ennek a változásnak az első harci terepe a különböző tisztségekért folytatott adok-veszek, amelynek lezárultával válnak kontúrossá a 2019-es a működőképes erőviszonyok.
Bármilyen szkeptikusok legyünk is a posztokért mostani alkudozást látván és bármilyen kiábrándító volt is az előző ciklusban az az EU teljesítménye a "nagy kérdésekben", nem látszik megkerülhetőnek, hogy az új garnitúra neki kell fusson a Kontinens és közelebbről az EU változásai irányának meghatározásának. Ehhez meg a fontos ágenseknek lenne célszerű önmagukkal, prioritásaikkal tisztába jönni. Mindez nem jelenti azt, hogy sikerül is valami koherens többségi irányvonalat kialakítani. De még kudarc esetén is nagyobb az esély a jövőben elkerülhetetlenül felmerülő kihívásokra adott válaszok valamelyes koherenciájára, mint ha ilyen kísérletre sor se kerülne. S ha valamelyik pártcsaládnak, úgy a legnagyobbnak, a hegemon szerep maradékára igényt formáló Európai Néppártnak célszerű leginkább a mai viszonyokhoz illeszkedő, érdekeit és értékeit újrafogalmazó, valamelyest átfogó jellegű vízióra már a ciklus első időszakában.Olyan tagpártokkal, amelyek erre képesek és hajlandók. A "koalíciós" pártcsaládoknak ugyanis eleve van "vezértémájuk", ám arra eleve nincs esélyük, hogy azt esetről esetre kompromisszumok nélkül érvényesíteni tudják.
2020 januárjában úgy látszik, hogy az EPP-ben az alapdöntés megszületett arról, hogy a nacionalista populizmust kizárják a spektrumukból, s így - mainstream pártcsalád lévén - a többi mérsékelttel fognak esetenként együtt szavazni.
VálaszTörlés