A rendszer részéről módszeresen felépített, sokszálú stratégia volt a Horthy rehabilitáció. Ennek alapja le van fektetve az Alaptörvény preambulumában, áttörését pedig a Horthy rendszer végét jelentő 1944-es év 70. évfordulós megemlékezéseitől, egy sajátos nemzetpolitika általános elfogadtatásától várták. Ez a terv kudarcot vallott. Nem a hazai és a külföldi ilyen - olyan tiltakozások miatt, amelyek kétségtelenül megzavarták a kormány elképzelt forgatókönyvét. Nem is a lakosság nagy tömegeinek érdektelensége miatt. Hanem eleve elhibázott volt a miatt.
Ha a cél Horthy személyének elfogadottabbá tétele lett volna, akkor nem is lenne annyira egyértelmű a kudarc. Hiszen vannak róla elnevezett nyilvános terek, emlékművek. Feltehetőleg sok ember jön ma zavarba, ha megkérdezik tőle, hogy akkor pozitív, vagy negatív figura volt-e Horthy. De nem ez volt a cél, hanem az, hogy történelmi előzményt teremtsenek, aminek az Orbán rendszer a szervessé stilizált folytatása. Ez az, ami kudarcot vallott.
A Horthy- rendszer 25 évének történészi értékelése követhet eltérő megközelítéseket. De ha elleplezi, hogy a rendszer politikájának centrumában a területi revízió állt, akkor meghamisítja a valóságot. Ha nem teszi ezt, akkor viszont nyilvánvalóan nem teszi alkalmassá a mai rendszer fundamentumának szerepére. A király nélküli királyság Hitler segítségével "országgyarapító" kormányzója, aki korábban a Habsburg uralkodó szárnysegédje volt - a mai világban sokszoros anakronizmus. Folytatójának lenni egyszerre nevetséges és kontraproduktív. Orbán a maga verbális pávatáncával adott esetben rájátszhat a magyar jobboldal irreális nosztalgiáira, de ténylegesen revíziós politikát nem vihet. Így a Horthy - rehabilitáció eleve nem volt alkalmas kísérlet a centrális erőtér aládúcolására, stabilizálására.
Maradt, mi volt a zavaros, napról napra változó, a választási eredményekre hivatkozást megfejelő forradalmi és szabadságharcos "legitimáció" - és mögötte az öklök érvei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése