2015. április 19., vasárnap

Cuius regio, eius religio ?

Az Orbán féle hatalmi politizálás kezdettől mutatott hajlamot arra, hogy túlterjeszkedjen a választásokon kapott felhatalmazásán. Részben a legitimitását is igyekezett megpatkolni valamiféle szavazatokon kívüli jogosultság hangoztatásával, részben pedig rendelkezési jogát az élet olyan területeire is kiterjesztette, amelyről már a felvilágosodott abszolutizmus is kivonult, nem csak a liberális polgári demokrácia.

Amíg ez elsősorban az egyházpolitika és az oktatáspolitika területén mutatkozott, hivatkoztak "szövetséges" fantompártjukra, a KDNP-re, mintha ez kapcsolatban lenne a választóik felhatalmazásával. Ez a hivatkozás még formálisan se működött a médiapolitikával kapcsolatban, de ez se zavarta a kétharmados Hatalmat. A területek illetéktelen kisajátítása egyrészt fokozatosan történt, másrészt igen változatos, a láthatót a láthatatlan eszközökkel folyamatosan keverő módszerekkel. Így nem alakulhattak ki világos frontvonalak, amelyeken konfrontálódtak volna az adott kérdésben szembenálló nézetek és azok hívei. A rabulisztikus jogászkodás nem csak azért volt működőképes, mert a joggal kapcsolatos intézményeket a rendszer keményen kézbe vette, hanem mert amíg a rendszer egészével nem került szembe a lakosság többsége, a témák iránt közömbösekre is "támogatókként"számíthatott a hatalom.

Az utóbbi egy évben azonban több szempontból is változott a helyzet. Egyrészt a magát mindenhatónak érző hatalom előszeretettel nyúlt bele az emberek mindennapi életébe intézkedéseivel. Hogy ezt valami tudatos provokációs szándék, vagy csak az elbizakodottság diktálja, az közömbös. De - csak ötletszerűen felsorolva - a netadótól az útdíjig, az iskolák egytankönyvűségétől a vasárnapi zárvatartásig egyre inkább tömeges az irritáció. Másrészt a jobboldalon is megszűnt a kormánypárt hegemóniája. Míg korábban a keresztény - nyugatit a pogány keletivel összezagyváló katyvasz lehetett "államvallás", ma már ebben a tekintetben is szűnőben a Hatalom szabad keze. Egy egyneműbb jobboldali ideológia szétszedi a korábban egy zászló alatt lévő tábort. Így a Nemzeti Egyetértés Rendszere mind politikailag, mind ideológiailag ingataggá vált.

A rossz hír azonban az, hogy az adott hatalom politikai helyzetének elbizonytalanodása nem annak tömeges elutasításával jár együtt, hogy kormányzás hatalmat jelentsen a választópolgárok meggyőződése fölött. Ez utóbbinak - úgy látszik - túlságosan mélyek a történelmi gyökerei Magyarországon. Sokan hajlamosak tudomásul venni a mindenkori "államvallást", főleg, ha azt nem inkvizítori türelmetlenséggel, hanem szemhunyó módon gyakorolják. De korántsem az EU alapdokumentumai szellemében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése