2015. április 10., péntek

Az euroatlanti hatalmi elit legfőbb réme: a markáns változás

Nagyon nagy a statusquo kötőereje. Annyi baj származott világszerte az ezredforduló utáni határozott lépésekből, hogy mindenki elgyávult. Azok is, akik ki akartak törni egy korábbi státusquóból, azok is, akik védeni akarták. Ha nincs gyakorlati esély a sikeres változásra, akkor tér nyílik a radikális változás hirdetésének. Amint azonban bármi a tényleges megvalósíthatóság közelébe kerül, akkor mindjárt elbizonytalanodnak a kontúrok, hogy nem is gondolták azt annyira szó szerint, nem kell a változásnak egycsapásra megtörténni, keresni kell a kompromisszumok lehetőségét. A számos példa közül elegendő a két legaktuálisabbra, Ukrajna státusára és Görögország államadósságára utalni.

Ukrajna esetében annak geopolitikai státusa a vetélkedés tárgya. Ha bármilyen formában Oroszország ráteszi a kezét erre az országra, akkor ezzel gazdaságilag, politikailag és katonailag a régi Szovjetúnió határán van és nyomást tud gyakorolni korábbi európai szatellit államaira. Ha viszont Ukrajna egésze valamilyen formában az euroatlanti rendszerhez csatlakozik, akkor lényegében megtörtént Oroszország kiszorítása Közép - Európából, viszont kezdeni is kellene valamit ezzel a térséggel. Az Ukrajna fölött teljes uralom megszerzése túl nagy falat mindkét szembenálló fél számára: túl sok erőt igényel és túl sok pénzt visz el- valamint a helyzet kevéssé stabilizálható. Lehetőségként maradna Ukrajna felosztása - de ez mindkét fél számára kevéssé vonzó. Így aztán folytatódik a húzd meg - ereszd meg politika Oroszország részéről, az USA és az EU pedig mindig csak rövidtávon reagál.

Ugyanez a helyzet Görögország esetében is. A Sziriza győzelmét az EU-ban és a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél fegyelmezetten vették tudomásul, de az adósságprobléma újratárgyalásáról hallani se akarnak. Várják a görög kormány terveit és lépéseit. A görögök verbálisan küszködnek az EU és a választói igények egyidejű kiszolgálásával, de nem tesznek semmit, ami visszavonhatatlan következményekkel járna. Nem akarják elhagyni az EU-t sem, meg az euroövezetet sem - meg akarják reformálni. Nem kell nagy fantázia annak megjóslásához, hogy egyedüliként ennek mennyi az esélye.

Európában ugyanilyen tojástáncot jár Cameron az EU-ból való brit távozás kérdésében. A népszavazási ígérettel meg akarta nyerni az elszakadni akarókat, de az előrehozott választások kampányában kilóg a lóláb, hogy valójában ő is csak újratárgyalni szeretne, kilépni nem. Ha erre a produkcióra nem vevők a választók, akkor visszatérhet az egyébként nem esélyes Munkáspárt, amely Uniópárti..

A statusquohoz való ragaszkodás kulcsa nagyon egyszerű. Aki határozottan lépne, az magára húzná az ódiumot minden olyan negatív fejleményért, amit senki se láthat előre. Így a hatalmi centrumból biztosan nem fog elindulni komoly reformterv. Szóba jöhetne még az, hogy think - tankek dolgozzanak komoly reformterveken. Ennek sincs semmi látható jele, hiszen kiszivárgása elemi felháborodást váltana ki azokból, akik egy átalakulás vesztesei lennének. Lehet, hogy pro domo készülnek ilyen - olyan tervek, de ennek ezidő szerint nincs praktikus jelentősége.

A sok betegséggel küszködő statusquot tehát valami nagyobb külső megrázkódtatás fogja csak megbontani, amire az euroatlanti hatalmi elit kénytelen lesz válaszolni a nélkül, hogy soraiban lenne a kihívó. Az önjelölt próféták szavára pedig - szokás szerint - senki se hallgat.

1 megjegyzés:

  1. Ha a szövegből nem volna világos: ebből él Orbán. Próbálgatja, hogy meddig mehet el, mert érdeme szerint nem tudnak ellene fellépni. Erre rájött, tudja, hogy az ő esetében is félnek egy esetleges dominó - effektust elindítani. Azt viszont nem tudja, hogy ez a próbálgatási lehetőség nem határtalan, eddig is sok szerencsés koincidenciának köszönheti, hogy még nem fizetett rá. Így ha sokat (vagy egyet, de nagyot) hibázik vagy rossz koincidenciák jönnek, akkor nem kerülheti el balsorsát. Abban is téved, hogy a statusquo megbomlása bármi haszonnal járhat neki. Egy ütőkártyák nélküli harmatgyenge rendszere van, amelyet blöffök tartanak felszínen. Az igazság pillanatában a blöfföket mindig lehívják.

    VálaszTörlés