Amikor mélyebb tartalom nélküli vita van arról, hogy az elmúlt 25 évet egészében kudarcosnak minősítjük - e, megkerülhetetlen lenne az önkormányzatisággal kapcsolatos nagy kaland elemzése és értékelése. Minthogy semmire, erre sincsenek komoly vállalkozók.
Az államszocialista berendezkedést a politikai és gazdasági centralizáció jellemezte. Ennek nyilvánvaló fogyatékosságai nyomán a gazdaságban a vállalati önállóság gondolata körül jelentkeztek a próbálkozások, nem pedig a lokalitás irányában. A közigazgatásban pedig a felülről építkezés fenntartásával a megyei szint jutott több döntési hatáskörhöz. A rendszeren ez nem segíthetett. A diktatórikus centralizáció tagadásaként a rendszerváltás egyik legdöntőbb "forradalmi" eszméje az önkormányzatiság előtérbe helyezése volt. Ennek jogi alapja - az akkori tudásnak megfelelően - megtörtént és a remény az volt, hogy ez majd hatalmas demokratikus energiákat fog felszabadítani. Nem így történt. A kérdés túl komoly ahhoz, hogy jó hangzó impresszionisztikus vázlatokkal el lehessen intézni akár az okokat, akár a kulcsmozzanatokat. Nyilván történtek hibák mindjárt a startnál (pl. alighanem a fővárosban a kerületek középpontba állítása nagy félrefogás volt), de se a gazdaság folyamatai se a pártpolitika alakulása nem kompatibilis módon alakultak az önkormányzatisággal. Ennek jó indikátora lehet a központi állam túlzott szerepének fennmaradása az egész időszakban. De legalább ilyen fontos, hogy a lakosság se a kollektív cselekvés, hanem az egyéni megoldások felé orientálódott. Egy komplex elemzés az alapvető kudarc mellett ki tudná emelni az önkormányzatiság szép sikereit is egyes szerencsés településeken.
Azt nem lehet elvitatni, hogy a 2010-es újabb rendszerváltás brutális centralizációja nem ütközött számottevő ellenállásba. A lakosság nem érezte, hogy valami fontosat, értékeset elvesznek tőle.Az önkormányzatok többsége pedig már korábban is a központi hatalom hálójában vergődött, a kijárásra alapozott, nem pedig a saját erejére. Így aztán szóba se jött, hogy ellenállással felelt volna hatásköre drasztikus megnyírbálására. Ugyanígy az is vitathatatlan, hogy ellenzéki oldalról sem kap fontos helyet az agendán az önkormányzatiság széleskörű visszaállítása. Ennek is meg van a - végiggondolt, vagy végig nem gondolt - oka.
Mindennek ellenére a nagy kaland kudarca többet érdemelne, mint egy feltűnés nélküli temetést. Talán éppen az, hogy ez ma és a közeljövőben nem látszik elsőrendű politikai kérdésnek, lehetővé tenné, hogy különféle műhelyek kutassák az önkormányzatiság 25 évét és konklúzióikat viszonylag tárgyilagosan meg is tudják vitatni. Egy ilyen munka és diszkusszió talán hasznos, fontos tanulságokat kínáló alapja lehetne az ország - ki tudja, milyen - jövőjének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése