2015. április 12., vasárnap

Vezérelv



Antall - Horn - Orbán - Medgyessy - Gyurcsány - Orbán - Orbán -   = mindegyik országgyűlési választáson egyetlen személy volt a győzelem kulcsa. Igaz, ha jobban megkaparjuk, nem minden ilyen világos. Antall egy kép és egy jól eltalált jelszó volt, egyébként senki se tudta, kicsoda ő és mit képvisel. Horn, az egyértelmű pártvezér nem volt megnevezve, mint miniszterelnök és balesete miatt az sem volt egyértelmű, hogy egészségügyileg vállalni tudja-e a posztot. Orbán csak a második fordulóban volt egyértelmű kihívó, de az volt - bár Torgyánnal megterhelve. Medgyessy pártonkívüli, rosszul kommunikáló úriember volt - de imázs.Gyurcsány, majd kétszer Orbán egyszemélyes intézmény volt, de különösebb program nélkül.
Nem mond ellen ennek az általános elvnek a közvetlenül választott budapesti főpolgármesterválasztás története sem. Demszky is egy név, egy imázs volt, amit a választó nem tudott egyértelműen beazonosítani - de még megszorítani se tudták őt a riválisok. Tarlós - azon túl, hogy a kétharmados parlamenti többség jelölte - nem volt ismeretlen és a vakok közt ő volt a félszemű. De 2014-ben vele szemben ügyetlenkedések és lelazsált kampány után a joggal megosztó személyiség Bokros, mint bevezetett márka helyből ugorva össze tudta gyüjteni a 37 és fél százalékos protesztszavazatot, mert a választók tudták, hogy kicsoda.

A konklúzió, hogy a magyar választó személyre szavaz, akihez asszociál egy nem programértékű valamit. Ma nem lehet tudni, hogy mi vár az ország népére a közeljövőben. Váratlan fordulatok, események lehetségesek. De ha ilyen nem történik és 2018-ban lesznek országgyűlési választások, akkor annak, aki 2016-ra nem építi fel magát (és építik fel őt mások) lehetséges miniszterelnöknek, annak gyakorlatilag nem lesznek győzelmi esélyei. Különösen igaz ez a politikai spektrum baloldalára és közepére, ahol nincs olyan befolyásos politikai alakulat, amelyik a jelölt személyisége helyett komolyan helyt tudna érte állni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése