Mi is van a tömeges elbocsájtásokkal a közszférában?
Nagy dérrel-durral bejelentették, hogy készülnek a közszféra karcsúsítására, átalakítására. Intézkedések, időpontok híre keringett. Aztán sehol semmi.
Nyilván azok az okok és törekvések, amik ezek mögött a hírek mögött álltak, változatlanul fennállnak. Aligha ejtették el ezeket a terveket. Visszariadtak azonban a végrehajtásuk megkezdésétől, mert úgy vélték, hogy az sokakból elégedetlenséget, szembeszállást váltana ki, ami összegerjedhetne a pedagógus-tiltakozásokkal. Márpedig az elégedetlenségi gócok összegerjedése lavinaveszélyt jelentene a rendszer számára.
Pillanatnyilag a közoktatással kapcsolatos elégedetlenség van még mindig a kihívás-lista élén. A kormány ezt próbálja homokba futtatni. Annyit elért, hogy a mozgolódásból nem lett futótűz, de valódi békét ezen a területen már nem remélhet. Csak annyit, hogy ha elevickélnek a nyári iskolai szünetig, akkor az ezzel kapcsolatos elégedetlenség nem fog már akut politikai veszélyt jelenteni.
Ugyanilyen defenzív taktikázással érték el, hogy a pedagógusok mozgolódásához nem zárkózott fel sem az egészségügy, sem a közlekedés. De ettől a feszítő problémák és az azokkal kapcsolatos elégedetlenség ott is fennmaradt.
A lényeg a defenzíva. A közszféra idült megoldatlan problémái, romló teljesítménye és az, hogy ezt az ott dolgozók és az érintett lakosság felismerte, változatlanul ketyegnek a politika fundamentuma alatt. S a kormány e területeken cselekvésképtelenné vált, mert bármihez érdemben megpróbálna hozzányúlni, tudja, hogy kalkulálhatatlan következménysort indítana el vele, aminek brutális letöréséhez nincs ereje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése