Az Orbán rendszer első ciklusában a civil mozgalmak a rendszer alapjait támadták Pátoszukat a NER elutasítása és a bukott parlamenti pártok iránti kritika adta, bízakodásukat meg a különféle narancsos és egyéb permanens tüntetések kormánydöntése. Viszonylag hamar kiderült, hogy befolyásuk növekedése limitált, nincs széleskörű elszántság a rendszerrel való utcai leszámolásra. Ugyanez lett a sorsa a partikuláris felsőoktatási tiltakozó mozgalomnak is. És az ellenzéki napirendet ettől kezdve a 2014-es választásokra való készülés, az egységes demokratikus ellenzéki fellépés lehetősége határozta meg. Bajnai zászlóbontása egy pillanatra felcsillantotta a civil mozgalmak és a pártok egyesülését egy kormányváltó konglomerátumba, de ezt a pártok kicsinyes önzése, konclesése módszeresen szétverte. Az eredmény ismeretes.
Lehetett volna várni, hogy a pártok észreveszik, második választási bukásuk után nem lehet ott folytatni, ahogy eddig csinálták. Nem vettek észre semmit. A diadalmas Orbán azt hitte, hogy egyedül maradt a politikai terepen és kíméletlen eszközökkel saját hátországának újraformálásába fogott és egyidejűleg a lakosságot sértő, helyenként provokáló intézkedéseket hozott. Ebbe a térbe robbant bele az internet - adó elleni tömegtiltakozás, amelyik politikai szimpátiáktól függetlenül vitt sok embert, köztük fiatalokat az utcára. A kormány meghátrált. De csalódtak azok is, akik az egytémájú ügybe egy rendszerellenes tömegmozgalom kiindulópontját látták bele. A kormány a migráns - kérdés brutális kezelésével visszaállította tematizálási hegemóniáját.és látszólag ismét egyedül maradt a politikai porondon is.
A közoktatási tiltakozások megjelenésével ismét fordult a kocka. Egyetlen középiskola tanárai és vezetése egy az alágazat legfontosabb sérelmeit és követeléseit fogalmazták meg, tették közzé - és ehhez önként tömegesen csatlakozott az ország iskoláinak, pedagógusainak egész sora, s szimpatizál velük a szülők, sőt a diákok nem kis része,, Ismét egytémájú mozgalomról volt szó, ismét politikai szimpátiáktól független volt a bekapcsolódás, azzal a nagy és fontos különbséggel, hogy a résztvevők a nevükkel is hajlandók voltak vállalni a kormánypolitikával szembenálló véleményüket. A pedagógus mozgalom példát mutatott ugyan, de szintén nem indított láncreakciót más ágazatokban. A kormány szokott taktikáival próbálkozott: kalács és korbács, divide ez impera, karaktergyilkosság, időhúzó, ellaposító tárgyalások - de ezzel csak félsikert ért el. a pedagógus civil mozgalom és az ágazati szakszervezetek makacsabbak és virulensebbek, mint a kormány várta, de lendülete kétségtelenül megtört és kevésbé tudja magára vonni a közfigyelmet. Más ágazatok és más szakszervezetek is mozgolódnak, de ezek is megmaradnak saját bázisuk körében.
A kormány most láthatólag arra játszik, hogy elhúzza a kérdést a nyári iskolai szünetig és úgy gondolja, hogy kisebb,. nem lényegi engedményekkel az egész problémát múltidejűvé teszi. Azok, akik ellenzéki szemüveggel szurkolták végig a folyamatot és nem vették figyelembe, hogy a pedagógus - mozgalom politikailag sokszínű, máris csalódottak. Nem számítanak már kormánydöntő permanens utcai megmozdulásra, sem pedig kombattáns új pártcsíra megjelenésére. Nem tulajdonítanak jelentőséget annak sem, hogy a NER táborában eddig szokatlan törésvonalak, belső konfliktusok jelei mutatkoznak.
Rövid távon a pedagógus civil mozgalom áll a "hogyan tovább?" kérdés megválaszolása előtt. Nem valószínű, hogy a tanév hátralévő részében ismét fel tudnák szítani a lángot. Ám ha nem lesznek kreatívok, őket is utóléri az eljelentéktelenedés sorsa, Példa, minta maradnak csupán újabb, egy témájú jövőbeni mozgalmak számára. A permanens tiltakozó mozgalommá válás és a pártcsírává alakulás mellett van azonban egy még ki nem próbált lehetőségük is. Ez pedig a networkösödés. Ha ez nem csak a legharcosabb elit szűk hálózata lesz, de nem is a szimpatizánsok laza, magát igazan el nem kötelező hálózata, ugyanakkor szétterül az ország különböző településein, akkor ezzel át tudják hidalni a nyári iskolai szünet dekonjunktúráját, reagálni tudnak a maguk körében minden fontos új fejleményre és ősszel nem előről kell kezdeni mindent a csalódott kollégák közegében, hanem lendületből használhatják ki az akkori szituációban, közhangulatban bizonyára meglévő lehetőségeket.
Felvethető, hogy nem korai-e a pedagógus tiltakozó mozgalom válaszútjáról beszélni közvetlenül a nagynak ígérkező szakszervezeti sztrájkot megelőzően. Hisszük, hogy nem. A pedagógus szakszervezetek gondosan igyekeztek megmaradni a saját szerepkörüknél, betartani a rájuk vonatkozó bénító szabályok tömkelegét. Ha a szerdai sztrájk sikeres lesz, akkor is a kormányon múlik, hogy az elkerülhetetlen engedményeket az általuk kreált kerekasztalt félretéve a szakszervezetekkel való tárgyaláson teszik-e meg. De akár így, akár úgy a szakszervezetek nem lesznek a folyamatos szakmapolitikai ellenállás vezetői. Ezt a szerepet csak egy nem formalizált civil alakulat játszhatja el, ha meg van hozzá az eltökéltsége és az ügyessége - nomeg a támogatottsága.
VálaszTörlés