A Jobbik és a kapuk

Az Ipsos márciusi közvéleménykutatása tematizálta a közéletet. A Jobbik potenciális szavazótábora vizsgálatuk szerint megközelítette a Fideszét. Ezt olyan módon tette, hogy a kérdőbiztosnak adott válasz erejéig mellé álltak olyanok, akik csalódtak a Fideszben és olyanok, akik eddig passzívak, bizonytalanok voltak, mert nem találtak olyan pártot amiben reménykedhettek volna. Egybehangzó az a megítélés, hogy ebből a két forrásból tovább is meríthet ez a párt és így elképzelhető, hogy támogatottsága utoléri a Fideszt. Felhangozhatna a kiáltás : Jobbik ante portas! De nem hangzik fel. Vajon miért?

Röviden és leegyszerűsítve azért, mert a Jobbikot se a többi parlamenti párt, se a hazai és nemzetközi média se a politika iránt érdeklődő közönség nem tartja kormányzásképesnek. Sőt. maga a Jobbik se tesz sokat azért, hogy magát annak állítsa be.A korábbi magyar szélsőjobboldali párt, a MIÉP protesztpártként viselkedett. A - nem tisztázott mértékben Orbán által támogatott - új párt, a Jobbik, láthatóan ugyanerre a szerepre jelentkezett. Közöttük és utódaik között a különbség két dologban mutatkozott. Az egyik, hogy nem médiapártot csináltak, mint Csurka, hanem helyben az emberek között szívós szervezőmunkát vállaló aktivistapártot, a másik, hogy a cigányellenességet tették meg leginkább beazonosítható ügyüknek. A fejlődési stádiumokat és annak külső körülményeit ismertnek feltételezve azt mondhatjuk, hogy az ország depressziós területein néhány év alatt erős helyi bázist építettek ki és fokozatosan az önkormányzatokban is a jelenlétük sikeres és erősödő volt. Ezen a szinten megválasztott képviselőik felkészültségük és munkaképesség tekintetében nem ríttak ki az e szférában tevékenykedők átlagából, s elszigeteltek se voltak, mert helyenként és ügyenként  együttműködtek a Fidesszel. A jobbikos önkormányzati emberek körül nem robbantak ki korrupciós botrányok, így nem égett rájuk a megélhetési párt címkéje sem.

Országos szinten, majd parlamenti és EP szinten viszont vállalták a szélsőséges botránypárt szerepét. Egyik vagy másik vezetőjük - láthatóan tervezetten - időnként előáll egy közfelháborodást kiváltó, a demokratikus világban tűrhetetlen, provokatív szöveggel, amelyet aztán a párt vállal is, nem is. Ugyanígy nem csináltak gondot abból, hogy nyilvánosságra került kapcsolatrendszerük az őket anyagilag támogató orosz és iszlamista erőkkel. Ezt is tagadták is, meg nem is - kikerülvén, hogy ezt valakik valahogyan szankcionálják. Ez annál is könnyebb volt nekik, mert a Fidesz konzekvensen megakadályozta, hogy éles határvonal keletkezzék az elfogadott mainstream politika és a szélsőjobb között. Maga a Fidesz a Jobbikkal kapcsolatban kettős játékot játszott és játszik mindmáig. Egyrészt igyekezett (nem túl nagy sikerrel) magát úgy beállítani, mint aki egyedül képes megvédeni az országot és a személyükben fenyegetetteket a szélsőjobbtól, másrészt frazeológiájában, tematikájában, helyenként tényleges politikájában maga is eltolódik a szélsőjobb felé.Igaz ez a belpolitikára, a külpolitikára és az ideológiára egyaránt.

A 2014-es parlamenti választások óta azonban változik a kép: a Jobbik verbálisan próbál a politikai centrum felé is lépéseket tenni, Orbánék viszont eszkalálják hazárdjátékukat. Ám az 2014 őszi önkormányzati választások óta az Orbán - politikával kapcsolatos közhangulat változni látszik. Nem kellően feltárt okok miatt a Fidesz támogatottsága zuhan. Ennek a Jobbik egyértelműen haszonélvezője, a hagyományos baloldalnak viszont ez szinte semmit nem hoz a konyhára. Ezt a helyzetet tükrözi az indításként említett Ipsos közvéleménykutatás. S így jutunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért nem hangos az ország a "Jobbik ante portás" kiáltástól.

A válasz egyszerű: három évig nem esedékesek választások. Tehát technikailag se áll fenn egy Jobbik - kormányzás lehetősége. Ezen túlmenően  egy lépéssel se került közelebb a Jobbik ahhoz, hogy az EU és NATO-tag Magyarországon potenciális kormányzóképes erőnek tekintsék. A közhangulat alakulása ezért mindenekelőtt a többi pártnak jelent kihívást. Első sorban a Fidesznek, amelyiknek a politikája ebben a formában aligha folytatható tovább, ha nem hivatkozhat a mögötte álló egyértelmű, tömeges támogatottságra. De a demokratikus erőknek is rá kell ébredniök, hogy jelenlegi politikájuk és szervezeti struktúrájuk alkalmatlan arra, hogy alternatív erőként, váltópártként tekintsen rájuk a választó. A Jobbik erősödése tehát a magyar politikai színpad alapos átrendezésére - átrendeződésére lenne erőteljes ösztönző. Hogy ténylegesen is lesz-e, az még a jövő titka. Ha netán bekövetkezik az átrendeződés, akkor majd komolyan vetődik fel, hogy mihez kezd a magyar politikai élet a sokak által támogatott Jobbikkal, illetve a ma a Jobbikot támogató tömegekkel.