A bróker - botrányok mindenképpen kihatottak volna a közhangulatra. A politika felé azonban közvetlen formában a kormánypárt főemberei terelték, amikor már az első botrány visszamenőlegesen rá akarták tolni a 2010 előtti kormányzatra. Ezzel a politikában, a médiában és a neten folyamatosan folyik a politikai adok - kapok.
A Questor - botrány léptékében is nagyobb a korábbi bróker csődével - összegénél és politikai vonatkozásainál fogva egyaránt. Ez utóbbit a tulajdonos, Tarsoly Csaba személye robbantotta, akinek múltjáról, kapcsolatrendszeréről nap mint nap jelentek meg az utóbbi hetekben újabb leleplezések. De ez nem volt elég: ő maga az újabb szabálytalanságok, félrevezetések egész sorát követte el, miközben az MNB és a bűnüldöző szervek érthetetlenül nem tettek semmit az ügyben. Tarsoly maga is hozzájárult a botrány fokozásához azzal, hogy titokban papíron átjátszotta a tulajdonjogát egy látványosan abszurd strómannak.
De mindez még nem volt elég. Kiderült, hogy közvetlenül a csőd kirobbanása előtt minisztériumok - legkivált a Tarsollyal legszorosabb kapcsolatot tartó Szíjjártó minisztériuma - kivették az ott tartott pénzüket. Az első harag csak arról szólt, hogy az állam kihúzta magát a csődből, míg a tényleges befektetők (közte a számos kisbefektető) pénze bennragadt és sorsa kétséges. De rögtön utána a közpénz jelenléte és az evidensen feltételezhető politikai kapcsolat váltott ki általános felhördülést az ellenzéknél és a médiánál egyaránt. Elhangzott a bennfentes kereskedelem vádja, de azt is megkérdőjelezték, hogy honnan van egyáltalán a tárcáknak befektetni való pénze. Mielőtt még ez a botrány - szál teljesen kibontakozott volna, Orbán gyorsan nevére vette az egészet: kijelentette, hogy ő adott utasítást a minisztériumi pénzek kivevésére az első bróker - csőd tanulságaként. Ezzel miniszterét közvetlenül talán kimentette a bennfentesség vádjából, de magára húzta az ügyet.
A folytatást előre nem lehet látni. Ám meglepő lenne, ha hazai és nemzetközi hullámai nem lennének nagyobbak, mint a holmi csip - csup netadó ügyek esetében voltak. Sőt még a magyar notabilitások USA-ból való kitiltásának elképesztő hazai kezelése sem hasonlítható ahhoz a léptékhez, amit a bróker - botrányok nyilvánosságra került legfelsőbb politikai háttere jelent. Azt viszont folyamatosan tapasztaljuk, hogy rezsimek lejáratódása nem mindig arányos az arra okot adó eseményekkel, nem beszélve arról, hogy a lejáratódás sem tévesztendő össze a kormányzóképesség elvesztésével. De nem is független tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése