Ma a nagyvilágban kétféle titkos információról áraszt hírt a média. Az egyik a hatalmi elit és a hozzá kapcsolódó körök belső ügyeiről szól, amit rejtenek a nyilvánosság elől, de időnként valahogy mégis kiszivárog. A kiszivárgás keltette hullámok mutatják, hogy efféle információk megszerzése folyamatosan fontos lehet a titkosszolgálatoknak, csak nem szivárogtatják ki, ami a kezükbe kerül. A másik fajta információgyűjtésről a terrorcselekmények kapcsán szokott szó esni. Mindig felvetődik ugyanis, hogy az előkészületek miért nem tűntek fel az illetékeseknek, miért nem akadályozták meg azokat. Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy a merénylők igenis a titkosszolgálatok látóterében voltak, csak a hatalmas tömegű információ között nem tulajdonítottak neki kellő jelentőséget. Ha ez a szinte elképesztő rendszeresen begyűjtött titkos információ a kívánt biztonságot nem is teremti meg, arra mindenképpen jó, hogy az esemény bekövetkezte után gyorsan fel lehessen göngyölíteni azokat a szálakat, amiknek fontossága előre nem látszott.
A magyar államszocialista korszak titkosszolgálati ügyeit a média kissé másképp kezeli. A tömeges megfigyelés, spicliskedés nagy figyelem tárgya és az "ügynök ügy" előterében ez áll a közfelfogásban. Természetesen ebből azok az esetek kapnak nagy visszhangot, ha az ügynök vagy a megfigyelt közismert személy. Az ilyen esetek kerülnek a politikai csatározások középpontjába is.
Speciális problémát jelent és csak időnként kerül a nyilvános szférába az, ha az ügynök a rendszerváltás utáni politikai szerepe révén vált ismert személlyé. Az köztudott, hogy a rendszerváltásra készülő titkosszolgálatok igyekeztek minden új politikai formációba elhelyezni kakukkfiókáikat, hogy ott majd nekik dolgozzanak. Ezek egy része "lebukott", más részét viszont új pártjaik körömszakadtukig védik a lelepleződéstől. Ők tudják, miért.
Ami viszont Magyarországon teljesen hiányzik a köztudatból, az a politika felső köreinek és a hozzájuk kapcsolódó szakmai elitek belső világa, ami nyilvánvalóan kitüntetett terepe volt (és lesz) mind a hazai, mind az összes külföldi titkosszolgálat érdeklődésének. Ennek egyik oka,. hogy ilyen anyag nemigen került nyilvánosságra. De oka az elemzők munkájának felszínessége is, akik, ha információjuk nincs is, legalább a fehér foltokat rajzolhatnák körül és hívhatnák fel ezek fontosságára közönségük figyelmét. Most történetesen éppen a hatalmi elit belső ügyei közül vált bulvártémává egy s más - és látjuk, milyen bizonytalanul mozog ezen a terepen mindenki, aki megnyilvánul ezzel kapcsolatban.
Pedig kimondhatjuk: a magyar rendszerváltás és az azóta eltelt negyed század igazi "titkai" a hatalmi szférában és annak környezetében kereshetők és ha valaha megtudjuk ezek egy részét, annak forrása csak valamelyik titkosszolgálat archivumából kerülhet elő.
Ha meg is különböztetjük egymástól a hatalmi szférára és környezetére vonatkozó információkat a tömegesen gyűjtött, nem fontos emberekről beszerzett és tárolt információktól, tudnunk kell, hogy a kettő között nincs hermetikus fal. Már csak azért sem, mert a hatalmi szférába mindig új és új emberek is kerülnek, akiknek előéletére a fellelhető tömeges információban esetenként fontos momentumokat, kapcsolati hálókat lehet találni. Így azt, hogy egy elemi információ mennyire fontos, azt egyértelműen nehéz megítélni. Ez azonban mindaddig a titkosszolgálatok, illetve megrendelőik gondja, mintegy "szakmai" kérdés, amíg egy esemény vagy egy mesterségesen gerjesztett szenzáció reflektorfényt nem irányít valamilyen információra, vagy annak beszerzésére.
VálaszTörlés