Az Orbán - rendszer politikájának megkülönböztető fundamentuma, hogy megkérdőjelezi a II. Világháború utáni világrendet, mentegeti Magyarország háborús részvételét - miközben olyan szövetségi rendszer része, amely ennek a világrendnek az alapján áll. A keleti nyitás sem könnyítette e tekintetben a rendszer helyzetét, hiszen Oroszország a Világháború kérdésében egyáltalán nem revideálta "elődje" szerepét.
A 2014-es év emlékezetpolitikai értelemben egy akrobata - mutatvány kudarcát hozta. A kormány egy gyanús mondandójú emlékművet akart ünnepélyesen felavatni a szimbolikus szerepű budapesti Szabadság téren, amely az Alaptörvényben kodifikált történelmi narrativát akarta belevinni a köztudataba. A mutatvány nem sikerült : a hazai és részben külföldi bírálatok kereszttüzébe került emlékművet ugyan suttyomban felépítették, de ünnepélyes felavatásától jobbnak látták eltekinteni. Így az év végére az emlékezetpolitika lekerült a kormány agendájáról.
A 2015-ös év azonban nem ad lehetőséget a téma jegelésére. Májusban nagy ünnepségek lesznek, amelyekre Magyarország is meghívást kap. A legyőzött Németország minden alattomos kétértelműség nélkül fog odaállni a győzelem megünneplése mellé, mert kormánya és lakosságának túlnyomó többsége osztja azt a véleményt, hogy a németségnek az új világrend az anyagi, erkölcsi és kulturális felemelkedés lehetőségét hozta, amivel éltek is. A magyar kormány az ünnepségeken való részvétel szintjével és az ünnepségeket kísérő hivatalos megnyilatkozásokkal (vagy azok elmaradásával) kell színt valljon a háborúról és az azt követő békéről. Bármit fog tenni, az nem fog következmények nélkül maradni sem a belpolitikában, sem a nemzetközi színtéren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése