Követik-e más szakmák, ágazatok a pedagógusok példáját?

Azt már egy hét után látni, hogy a pedagógusok kiállása futótűzként nem terjedt át más szakmákra. Nyilvánvalóan mindenhol más a konkrét helyzet.A tüntetés egyik szónoka, Sándor Mária ki is mondta: az egészségügyben a szakmai elit érdekei nem esnek egybe a többiek érdekeivel, s hogy ott van egyéni út is: a külföldi munkavállalás.. Máshol más okai lehetnek az egységes kiállás elmaradásának.

A futótűzként terjedés elmaradása azonban nem jelenti egyszersmind azt, hogy a példa elszigetelt marad. Ha valahol az ottani viszonyok az eddigiekhez képest még inkább ellehetetlenülnek, ott kész a pedagógus -model, amit adaptálni lehet. Egészen biztos, hogy most már mindenki kritikusabban néz a saját területén az egyéni és csoportos sérelmekre, a munkakörülmények tűrhetetlenségére, a felsőbb szervek arroganciájára, hozzánemértésére, felelőtlenségére, mint eddig. Az kiszámíthatatlan, hogy hol és mikor pattan ki egy szikra, amely után kitör a tömeges elégedetlenség.

De van egy másik terjedési mód is. Nem tudhatjuk, hogy a kormány végülis hogy dönt a közoktatásban keletkezett legitimációs válsága kezelését tekintve. Konfrontálódik, jelentéktelen látszatengedményekkel próbálkozik, komolyabb, de egyoldalú engedményeket tesz vagy netán valóban érdemi tárgyalásokba bocsátkozik. Bármelyiket is választja, arra a szakma így vagy úgy reagálni fog. Az azonban biztos, hogy az állami szféra más ágazataiban árgus szemekkel figyelik a fejleményeket és következtetéseket vonnak le, hogy ők mit, hogyan csináljanak, vagy éppen mit ne tegyenek.

Végül, de nem utolsósorban a kormánynak számos területen inkább előbb, mint utóbb meg kell bontania a státusquot. A közigazgatásban bejelentetten folyamatban is van ilyen átalakítás létszám- és ráfordítás- csökkentési célzattal. A megszokott viszonyok felborítása nem kis arányú érdeksérelemmel jár. Ha ezt nem tudják úgy előkészíteni, hogy a közszférában dolgozók többsége nyertesnek érezze magát, akkor szinte a kormány kínálja fel a lehetőséget egy újabb, tömeges tiltakozási mozgalom számára. Hasonló a helyzet az egészségügy vagy a tömegközlekedés vonatkozásában is.

Mindezt úgy summázhatjuk, hogy bár a jövő nyitott, ami a közoktatásban eddig történt, önmagában elég annak konstatálásához, hogy ez az ország már nem ugyanolyan, mint két héttel ezelőtt volt.