Az utóbbi hetek Magyarországon egyre inkább a káosz jeleit mutatják. A hivatalos megnyilatkozások és tárgyalások, a különféle lakossági csoportok elégedetlenségeire és akcióira adott önellentmondó válaszok, az országos erőpróbává tupírozott polgármester - választás fejleményei, a tiszteletreméltóság látszatára se ügyelő brutális hatalmi eszközök bevetése egy olyan kavalkádot mutat, amit igen nehéz egyetlen logikus szálra felfűzni. Illetve van egy állandó szál, a hatalom. De hogy azt veszélyben érzik-e, vagy ellenkezőleg, minden eddiginél jobban akarják kiterjeszteni, az nem magától értetődő.
Nézzük a dolgot valamivel messzebbről. A NER-t úgy vezették elő, hogy egy katasztrofális helyzetben lévő országot megállítanak a lejtő útján, rendet csinálnak s utána a nemzet (már akit hozzá tartozónak ítélnek) a soha nem látott virágzás útjára lép. 6 év után már ebben a virágzó szakaszban kellene lenni és ennek felel meg a kormány sikerpropagandája. A meghirdetett eredmény és a szemmel látható valóság közötti rést a különféle mondvacsinált ellenségek elleni ádáz harc igyekezett és igyekszik áthidalni. De minthogy ezeknek a harcoknak a győzelmi jelentések következtében a virágzó jövő elmaradására nincs igazi magyarázó ereje, a meghirdetett harcok tétjét és retorikáját a kormányzatnak állandóan emelni kell. A lakosságnak viszont egyre nagyobb része vált kétkedővé, hogy ez a rendszer valaha is hozni fogja azt a fényes jövőt, ami miatt szavazatával támogatta, vagy passzív módon időt adott neki ígéretei beváltására.
A kormányzat taktikai készletéhez egyrészt az tartozott hozzá, hogy a nagy nemzetközi organizmusok (NATO, EU) kereteit belülről állandóan feszegette ugyan, de vigyázott, hogy kenetességgel, jogászkodással, rabulisztikával, időnkénti visszavonulásokkal ne vigye el a viszonyt kenyértörésig, másrészt az, hogy a lakosságnak is mindig tudjon valami koncot vetni, amivel vagy a reményt tartja életben, vagy a békétlenséget csillapítja le. Eddig még mindebben nem lehet fordulatról beszélni, de vészjósló jelek már megjelentek.
A vészjósló jelek közül alighanem a fontosabbik a zéró deficites költségvetés tervezése. Mit is jelent ez? Egyfelől újabb megszorításokat, másfelől az arra való felkészülést, hogy megszűnhetnek az EU-tól kapott pénzek, sőt a normál külkereskedelem is csorbát szenvedhet. Vagyis a nemzetközi térben megkérdőjeleződik Magyarország hovatartozása. Ilyen perspektívával nem csak koncot nem lehet vetni az egyre elégedetlenebb lakosságnak, de valahogy le kell nyomni a torkukon az eddigi körülményeik romlását is. A másik vészjósló jel az alaptörvény módosításának belengetése a rendkívüli kormányzás bevezetéséről. Mit is jelent ez? Azt, hogy törvénnyel, vagy törvény nélkül szakítanak a demokratikus homlokzattal és valamiféle kreált ürüggyel nyílt diktatúrát vezetnek be.
Mindezt úgy kell értenünk, hogy a rendszer gazdasági és politikai tartalékai kimerültek, az eddigi taktikai fegyvertárban tovább már maga a rendszer nem bízik. Hogy egy drasztikus váltás milyen nemzetközi és hazai forgatókönyv alapján van elképzelve, illetve kerülhet rá sor,. az egyelőre még a jövő titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése