Látszólag azokat sújtja a brit kilépés, akik régóta félnek az EU felbomlásától. Valójában éppen ellenkezőleg. Nagybritannia volt az Unió legkevésbé integrált állama a legtöbb felmentéssel a közös kötelességek alól.. Folyamatos ellensége volt az Unió mélyítésének. Távozásával - egy sor eddigi problémától megszabadulva - automatikusan megerősödik a német - francia dominancia. Végetér az a dogma, hogy az Unió fejlődése egyenlő a folyamatos bővüléssel. Megadja a lehetőséget az amúgyis kifelé kacsingatóknak, hogy tessék, nyitva van az ajtó. Nem kell a pávatánc, a "kint is vagyok - bent is vagyok", amivel hol zsarolni, hol blokkolni lehetett..
Egy Brexit azonban szükségessé tenné az Unió missziójának újrafogalmazását. A továbbiakban nem a béke szigete lenne, amely várja az újabb és újabb jelentkezőket a stabilitás zónájának kiterjesztésére.E helyett egy mind inkább integrálódó mag-Európa lépne színre, amely immáron nem defenzív, hanem nekigyürkőzik a versenynek a világban valaha volt erős gazdasági, tudományos és politikai szerepének visszaállításáért. A résztvevők - a politikai osztály éppúgy, mint a választópolgárok - tudomásul vennék, hogy a közös ügyekbe való nagyobb beleszólás természetes ára a szuverenitásukról való fokozatos további lemondás.Mindez alighanem sok belső küzdelemmel fog járni, ha így alakul - de végre kínál pozitív jövőképet.
A nem a maghoz tartozó országok számára három út lenne lehetséges. Ha a magországok az erősebb integráció útján a "megerősített együttműködés" formájában indulnak el., a kimaradók felmérhetik, hogy mindent figyelembe véve nem akkor járnak-e jobban, ha ő is csatlakoznak. Az ellentétes opció a kilépés, de ahhoz is tisztába kellene jönniök azzal, hogy ezáltal mit vesztenek és mit nyernek. S ha kilépnek, a negatív következmények ódiumát a politikai osztálynak kell vállalnia azzal, hogy országukban szinte automatikusan ki fog alakulni egy pro - Európa ellenzék. Végül az alacsonyabb sebességű, de ki nem lépő országok olyan helyzetben fogják találni magukat, hogy megtartott szuverenitásuk ára a kisebb beleszólásban és csökkenő transzferekben fog megnyilvánulni. S akkor kell majd mérleget csinálniuk, hogy hosszabb távon az Unióhoz közeledés, vagy inkább a távolodás útja tűnik-e járhatónak.
Egy átalakuló Európa fejleményei nem közömbösek a fő szövetségesnek, az USA-nak.Ám az le van kötve az elnökválasztási küzdelmekkel, úgyhogy érdemben nem tud belefolyni az események alakulásába. Az új adminisztráció azonban elsődlegesen érdekelt a Világháború óta szervesen kialakult kapcsolatrendszer újrafogalmazásában - mint ahogy ez egyben Európa eminens érdeke is. Ebbe a kontextusba fognak kerülni a szabadkereskedelmi ővezetről folyamatban lévő tárgyalások is. S elkerülhetetlennek látszik, hogy az újrafogalmazás során terítékre kerüljenek katonai kérdések is, amelynek során a NATO is - mást nem tehetvén - hozzáigazodik majd a bekövetkező változásokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése