A Trump - Sanders jelenség

Míg Európában az anti-establishment gondolatok és indulatok általában új, protest jellegű pártokban jelentkeztek és jelentkeznek, az USA-ban ez nem így van. Persze tudjuk, ott a két nagy párt nem egészen olyan, mint az európai pártok. De a II. Világháborút követő évtizedekben inkább konvergálást figyelhettünk meg ebben a tekintetben. Most azonban éppen történik valami, aminek kimenetelét még nem ismerjük. De hogy hatása lesz Európára is, az szinte bizonyos.

Az USA a háború óta egyre inkább hegemon hatalommá vált a világban és 1980 után nem jogtalanul beszéltek Pax Americanaról. Tehát ha valahol, akkor az USA-ban az establishmentnek globális volt a befolyása, döntő eleme volt az olyan, amilyen világrendnek. E világrend válságjelenségei eddig is nyilvánvalóak voltak. Most azonban különböző okból és módon az "anyaország" két nagy váltópártjának szavazói jelzik, hogy szerintük is alapvető változásokra van szükség. A republikánus jelöltek - a fölényesen vezető Trump csakúgy, mint még versenyben lévő ellenfelei - az USA világhatalmi szerepének visszaállítása, a különféle "korlátok" populista ledöntése irányában képzelik el a teendőket. A demokratáknál kicsit más a helyzet: az éllovas Hillary Clintont a vártnál lényegesen nagyobb mértékben szorongatja meg Sanders, akit a párt liberális, és még inkább a fiatal szavazói tömegesen és lelkesen támogatnak, elítélve a Reagen -Bush féle neokonzervatív fordulat különféle súlyos hazai és nemzetközi következményeit, a kialakult szélsőséges egyenlőtlenségeket. A két pártelit sokkal több információ birtokában van, mint az őket támadó jelöltek és sokkal jobban ismeri a világgazdasági és a külpolitikai realitásokat is. Lehetőségei azonban korlátozottak. a republikánus elit, még ha nem is tudja megakadályozni Trump hivatalos jelölését, alkalmasint a szenátusban, a képviselőházban és a kormányzói posztokon igyekszik megtartani befolyásából annyit, amennyit lehet. A demokratáknak viszonylag egyszerűbb a feladata. Ha Clinton lesz a hivatalos jelölt, akkor a politika fővonala tekintetében nem lesznek kitéve kockázatnak. De ez az egyszerűbb helyzet csak viszonylagos. Mind Clintonnak, mind a pártelitnek alaposan végig kell gondolni, hogy mind a sikeres választási kampány, mind a kormányzás stabilitása érdekében mit kell és lehet integrálnia Sanders meghirdetett programpontjaiból. De ezen túl még Trump sikerének okait is elemezniük kell és válaszaiknak kell lenni ezekre a problémákra is, mert bármilyenek is legyenek a választási eredmények, az általa megszólított szavazók továbbra is ott maradnak az országban, mint aktív polgárok.

A világban - és különösen a minket első sorban érdeklő Európában - minden politikai erő nyilvánvalóan odafigyel arra, ami az USA-ban történik. Nem csak a majdani választási eredményre és az annak nyomán hivatalba lépő új adminisztrációra, hanem az ahhoz vezető út különféle mozzanataira is. Közvetlen muníciót egyelőre csak az anti-establishment erők meríthetnek a kinti fejleményekből. Ha az USA elit viszonylag jól teljesít a közvetlen túlélési gyakorlatban, az középtávon lehetőségeket és támpontokat ad az európai mainstream erőknek is.

Ám a Trump-Sanders jelenségnek nem csak rövidtávú kontextusa van. Bármit mondjanak is a jelöltek és bármit gondoljanak amerikai választóik, a tömeges elégedetlenségnek szeizmikus olvasata is van. Ez azt jelzi előre, hogy egy történelmi periódusnak a végéhez közeledünk. S hogy mi jön utána, annak egyelőre még a körvonalai sem rajzolódnak ki.