Ceausescu peremfeltételei

A mai fiatalabb felnőttek között már az sem természetes dolog, hogy valaki ismeri Ceausescu nevét. De akik igen és tudják, hogy Románia diktátora volt, valószínűleg leginkább magyarellenes politikája miatt tekintik negatív figurának. Kevesen lehetnek, akik pozitívumot látnak a külföldi befolyás elleni harcának és annak, hogy amikor a külföldi államadósság számára korlátozó tényezővé vált, "kerül, amibe kerül" alapon néhány év alatt visszafizette azt.
Ám aki még erről is tud, nincs fogalma, mert hogy is lenne, hogy milyen külső és belső peremfeltételek között működött az a rendszer. Vagy - ha idősebb - tud róla, csak nem gondol vissza rá.

A peremfeltételeket kb. így foglalom össze:

Gondolom, előszöris a hatalmi zónákra osztottsággal kell kezdeni. Románia elismerten a Szovjet zónához tartozott, de ennek reguláit feszegette. Ez tetszett mindenki másnak a hatalmi tényezők közül és hajlandóak voltak diszkréten alájátszani. A Szovjetúnió ezt tűrte, mert a hatalom belül szilárd volt, egy katonai intervenció túl drága, a táborból kiengedni meg végképp nem akarta. De hogy milyen kártyák voltak szovjet kézben, az 89 decemberben kiderült.

  Másodjára az akkori e tájt szokásos állapotokat kell említeni: zárt határok és nem konvertibilis valuták. Ez lehetővé tette a korlátlan elnyomást és az életszínvonal mérték nélküli leszállítását, beleértve az elektromos áram rendszeres kikapcsolását is a lakosság felé. Egy természeti kincsekben viszonylag jól eleresztett országban a nagymértékű autarkia és a legszükségesebb importot fedező nyersanyagexport adva volt. Mindezt egy teljesen államosított gazdaság tartotta működésben, külföldi tőke jelenléte nélkül.

  A határokon belüli nemzetiségek (főleg a magyarok) aránya, helyzete és a Szovjetúnióban élő román kisebbség kedvező talajt biztosított a fő témává tett nacionalizmusnak, kiegészülve a "szocialista tábor" elleni szabadságharccal kedvező bázisa volt a conducator zsarnokságának, amit kiemelt helyzetű, nagyon erős belbiztonsági és katonai erő támasztott alá. A hatalom szolgálatába állított egyház sem volt egy nemzetközi hierarchia alárendeltje - mondhatni autark volt.

A szűkös infrastruktúra mellett a rossz minőségű építőipar nagy ütemben tudta átszabni a városok képét, amivel egyrészt a fejlődés látszatát keltette, másrészt átszabhatta a nemzetiségi és szociális viszonyaikat is.

A szélsőséges műveltségi különbségekre építve és az agitprop - monopóliumot fenntartva tudati tekintetben is biztosítani lehetett az autarkiát, vagy legalább annak látszatát.