Abból élni, hogy szombaton zárva tartunk?

Kohn bácsi ezt válaszolta a viccben, amikor sok vesztesége felpanaszolása után rákérdeztek. Ilyen kérdést kap mostanában - indirekt módon - a Bundesbank. Otthon ez a kérdés nem vetődik fel: a fegyelmezett költségvetés számíthat a német megtakarítási hajlamra és versenyképességre. Így a növekedés alapjai folyamatosan adottak.

A déleurópai deficit - problémák esetében élesen felszínre került a diametrális különbség a lakosság mentalitásában "fent" és "lent" egyaránt. A német kormánynak jól jött a háttérben a banki ortodoxia, mint politikai érv a kényszerhelyzetre, de gyors, és egyben perspektivikus megoldás nyilvánvalóan nem mutatkozott a különféle módokon és mértékben eladósodott, az Unió peremvidékén elhelyezkedő  mediterrán államok egész problematikájának rendezésére. A rövidtávú deficit - gondokat az adósságok részleges elengedésén kívül alkalmasint az állami vagyon kiárusításából lehet szanálni, a folyó kiadásokat illetően adódik a költségvetési szigor - de ebből növekedés nem lesz. A szombati zárvatartás akár tartósan is csökkentheti a kiadásokat, de bevételt nem hoz.

Új módon vetette fel az egész kérdéskört a francia elnökválasztási harc, immár az Unió centumában, annak is a közepén. Az látszik, hogy nem csak Hollande elnöksége esetén nem folytatható az eddigi német - francia egyoldalú, csak az egyensúlyt forszírozó politika az EU-ban, de még egy újraválasztott Sarkozy se haladhat tovább úgy, ahogy eddig politizált. Sőt, magában Németországban is a reális lehetőségek világában van a szociáldemokraták újbóli kormányra kerülése. Márpedig mindez előtérbe hozza mind a foglalkoztatást, mind a növekedést, mint alapvető európai kérdést- hogy a versenyképességet a világban ne is említsük.

A vita már jelenleg is arról folyik, hogy lazítsanak-e az eddigi szigorú költségvetési kurzuson, vagy annak megtartásával keressenek új megoldásokat a többi problémára. A nagy nehezen összejött EU-s fiskális paktum feláldozása a francia politikusok részéről is olyan kockázatos dolog lenne, amire rámehet az Unió maga. Ezért előtérbe került egy növekedési paktum kidolgozásának és elfogadásának szükségessége is.

Egy ilyen paktumnak csak a szükségessége és hasznossága világos, a tartalma és a formája nem. Nyilvánvalóan idő kell ahhoz, hogy ez kialakuljon, megérjen. Ha ez egyáltalán meg fog történni, nem kétséges, hogy ez újabb uniós hatáskör - bővüléssel kell járjon. De eltérően a fiskális egységesülési folyamattól, amelyhez a tagállamok lakosságának csak  passzív módon kell (kellene) alkalmazkodni, egy növekedési - foglalkoztatási paktum életre keltéséhez a polgárok aktív alkalmazkodására is szükség van. Ehhez országonként nem csak a szabályozásban és az intézményrendszerben nélkülözhetetlenek alapvető és célszerű változtatások, hanem érinti a lakosság mentalitásbeli, tág értelemben vett kulturális beidegződéseinek sokrétű, folyamatos átalakulását is. Még aki optimista az kényszer szülte alkalmazkodás és annak választópolgárként való elfogadása tekintetében, az se képzelheti úgy, hogy ez a folyamat minden tagországban nagyobb konfliktusok, társadalmi- politikai válságok nélkül menjen végbe és járjon mindenütt teljes sikerrel. A kihívás és a tét azonban adott.