Réthelyi belebukott a Schmitt - ügybe

A hírek szerint a kormányátalakítás első lépéseként bejelentik Réthelyi lecserélését. Minthogy a lépés előrehozásának látszólag se szervezetileg, se politikailag nincs értelme, aligha magyarázható mással, mint a Schmitt - üggyel. Maga a csere nem igényelt volna különösebb magyarázatot. Róla már korábban elterjedt, hogy eleve csak két évre vállalta a feladatot. Nem volt karakteres miniszter, egyetlen önálló kinevezési döntését megalázó módon visszavonatták vele - távozása más kormányátalakítással kombinálva fel se tűnt volna. Az se jön szóba, hogy ő szorgalmazta volna felmentését: ha eddig mindent lenyelt, egy-két hetet biztosan várt volna.
Az előrehozott cserét nyilvánvalóan jelzésnek kell tekinteni. Jelzés, de kinek? Nyilván nem a politikai ellenzéknek. Nem is azoknak a szakterületeknek, amelyek eddig felügyelete alá tartoztak. Ezen belül különösen nem az egészségügynek, amely amúgy se fűzhetett reményt ahhoz, hogy egy közülük kikerült miniszter ne adná a nevét egy nekik kedvezőtlen, restriktív átrendezésnek.
A címzett nyilvánvalóan a jobboldali értelmiség, amely mostanában kezdte megelégelni, hogy a rendszer összes arcpirító döntéséhez nyilvánosan bólogasson. A jéghegy csúcsa a Schmitt - ügy volt. Abban végülis jobboldali médiumok, jobboldali szerveződések, jobboldali többségű testületek nyíltan adtak hangot ellenvéleményüknek: egy hitelét és tartását vesztett államfőt nem lehet hivatalában tartani. Akárhogy nézzük, megkérdőjelezték a vezér kizárólagos illetékességét.
Ezen belül Réthelyi szerepe sajátos volt. Nem utasította egyértelműen Tulassay rektort, hogy mit tegyen. Amikor azután a rektor az ő kezébe akarta áttenni a döntés ódiumát, azt hangsúlyos pilátusi gesztussal felbontatlanul visszaszármaztatta. A minden oldalról beszorított rektor ekkor testületi döntésre bocsájtotta a doktori cím visszavonásának kérdését és képviselte a túlnyomó többséggel meghozott verdiktet a nyilvánosság előtt. Így a hivatalban lévő államfőt megfosztották címétől, ami a Rendszer arculcsapása volt. Ezek után viszont Tulassay lemondott rektori funkciójáról, arra hivatkozva, hogy elvesztette felettesei bizalmát. Ki is volt a testület által választott és még hivatalban lévő rektor felügyeleti szerve? A miniszter. Réthelyi. És hogy reagált ő erre? Kinyilvánította, hogy az nem úgy van,hogy valaki a saját feje után menve bejelenti lemondását. Utasította, hogy a tanév végéig maradjon a helyén. Ezt a rektor tudomásul vette.
Vagyis. Réthelyi mindent végrehajtott, amire utasították. Akkor jöttek csak elő "értelmiségi csökevényei", amikor úgy gondolta, hogy más is ért a nyilvánvaló politikai sugalmazásokból. Nem úgy, mint egy telivér fideszes politikus, aki nemcsak arcrándulás nélkül célratörően végrehajtja a vezér intencióit, de szinte kéjeleg a közfelfogást meghökkentő döntések nyilvános képviseletében. Elsőként való menesztése kifejezi, hogy a Hatalomnak nincs szüksége szégyellős miniszterekre. A lecke azonban valójában a jobboldali értelmiségnek szól. Semmi önálló gondolkodás, sajátos nézőpont! Egy Akarat van!