A szakirodalom csúnya szóval "pluralizmus - ignoranciának" nevezi azt a jelenséget, amikor valaki egy többséghez tartozik, de ennek ellenkezőjét hiszi, érzékeli. Így van ez most a rendszerrel szembenállók körében. Már rég nincs a Rendszer mögött a választók többsége, de a helyi választásokon, a helyi népszavazásokon való részvételi arányokon, az aláírásgyüjtéseken, a közvéleménykutatásokon mégis úgy tűnik, mintha nem így lenne. A jelenség legfontosabb okát könnyű megtalálni: a Kubatov - listák ténye, vagy ennek hite.
Az említett aktusokon nem lehet úgy részt venni, hogy a szavazni menő, az ajánló stb. nevét ne lehetne listába írni, ne rögzítsék, az ne legyen kilistázható. Aki ettől okkal, vagy ok nélkül fél, az kerülni fogja, hogy nevével ez történhessen. Vagyis ami elvben titkos, azt ő nyíltnak tekinti, mert nem hisz garanciákban. Ezért nem megy szavazni, nem ír alá peticiókat, kerüli a választ a közvéleménykutatásokon, vagy ha ez elkerülhetetlen, akkor terepszínű válaszokat ad.
A hatalom gyakorlói számára, ha tudatosan félelemkeltéssel élnek, ez a helyzet rövid távon kielégítő.Akkor okoz csak problémát, ha el is hiszik, hogy helyzetük valóban stabil. Kiélezett helyzetben viszont a szövedék fölfeslése bármikor kellemetlen helyzetbe hozhatja őket.
Az ellenzéki törekvések számára nagyobb gond forrása a népesség ilyen kockázatkerülő viselkedése. Nagyobbnak hiszik a passzivitás, mozdíthatatlanság mértékét, mint amilyen az a valóságban. Ezzel párhuzamosan alábecsülik saját lehetséges mozgásterüket, ami aztán számukra önteljesítő próféciává válik.
Így áll a helyzet most. De már rövid időn belül is akár egyetlen negatív fejlemény hatására, akár halmazatilag nagy fordulat következhet be a közhangulatban, amikor már a listára kerüléstől való félelem nem működik. Amelyik erő egy ilyen fejleményre sok szempontból jól felkészül, az az eddigi sikertelenségétől függetlenül nagy mértékben átrendezheti a maga javára a politikai színpadot.
Az eltelt közel három hónap nem hozott látványos fordulatot a "pluralizmus ignorancia" tekintetében, de lényeges elmozdulást igen.A pártok népszerűségét vizsgáló közvéleménykutatásokon a Fidesz - ha csökkenő mértékben is - tartja vezető helyét, de valós versenyhelyzet mértékéig csökkenőben van távolsága az őt követő második párttól, az MSZP-től. Van azonban két súlyos intő jel is a hatalom számára. Az egyik: Orbán Viktor kritikus mértékű népszerűségvesztése. Már csak a fanatikus hívei állnak határozottan mellette, az összes többi válaszoló számára negatív, vagy nagyon negatív figuraként jelentkezik. A másik a tömegbázist imitáló Nemzeti Konzultáció látványos kudarca. Noha maga Orbán agitált az ívek visszaküldése mellett, az arány számukra katasztrofálisan alacsony.
VálaszTörlésNyilvánvalóan látja ezt a hatalom is. Fegyvertára azonban lényegében kimerült. Találhat még ügyeket, amiben nagyobb lehet a tömegtámogatottsága, de a hanyatló trend aligha megfordítható.
Azt azonban az új többség nehezen ismeri föl, hogy megfordultak az arányok. Nehezen, mert az Orbán ellenes tábor megosztott és gyenge, nem látszik alkalmasnak arra, hogy a politikától elfordultak és az Orbánt elhagyók azonosíthatnák magukat velük. Felvetődik a kérdés, hogy ha nincs "helyzet" az országban, akkor baj-e ez. Nem magától értetődő, hogy baj. Az ország olyan tartós válságba került, hogy talán nem is lenne szerencsés, ha a jövőbe vetett bizalom ismét egy személyhez kötődne. Ez ugyanis "megágyazna" a gyors csalódásnak. A hatalom folyamatos eróziója hosszabb távon reálisabb kilábalást ígér a válságból, mint egy újabb szalmaláng - csodavárás.