A SAP újabb leminősítése meglepte a pénzpiacokat, mert az általuk figyelt mutatók közül egyikkel se történt semmi különös Magyarországon. A kormány szokás szerint méltatlankodik.Ha azonban valaki más mutatókra is figyel, semmi meglepőt nem talál a döntésben. A térségben nálunk a legmélyebb a recesszió, itt a legmagasabb az infláció, a kormány nyakra főre hozza az újabb csomagokat a jövő növekedésének megfojtására és még mindig nincs elfogadott költségvetés, ilyen körülmények között kormányintencióra unortodox módon folyamatosan csökkentik az irányadó kamatot az MNB égisze alatt. Egy magára adó hitelminősítő mi mást tehetne, mint hogy jelzést ad. Ha nem tenné, a későbbiekben joggal csökkenne a nemzetközi presztizse.
Az árfolyam a leminősítésre nem reagál, mert, úgymond "más srófra jár". Csak a ma az érdekes, személytelen lévén utólag senki se vonja felelősségre a piaci szereplőket. Majd ha úgy fúj a szél, romolhat a forint, nőhet a kamatfelár - azon is keres majd az, aki jól spekulál. A többi hitelminősítő cég viszont alighanem követi az elsőként lépő SAP példáját. És persze a pénzpiaci elemzők pedig, amikor az aggályok indokoltsága kiderül, majd sűrűn fognak hivatkozni a korábbi leminősítésre, amivel ma nem törődnek.
De szükségszerű-e a negatív fordulat? Bizonyosan igen. Mára már közhely, hogy a forint attól is megrendülhet, ha az országban nem történik semmi, csak a pénzpiaci hangulat fordul kedvezőtlenre. Ez változatlanul fennáll, de ezen felül itt vannak a hazai okok. Az idei költségvetés teljesítéséről majd megjelenő számok. A jövő évi költségvetés körüli kétségek. A jövő évi inflációs és recessziós várakozások. Az IMF- tárgyalásokkal kapcsolatos utolsó illúziók szertefoszlása. És ha mindez - meg ami nem ennyire kiszámítható negatív fejlemény - nem volna elég: az MNB körüli valószínű fejlemények.
A kormány üdvösséget remél a monetáris tanács és a bankvezetés személyi összetételének saját döntési körbe kerülésétől. Vérmesek a reményei az így megnyíló költségvetési és egyéb lehetőségekkel kapcsolatban. Nem gondolnak arra, hogy ha élnek is az általuk kigondolt lehetőségekkel, a saját nyakukra tehetik a kötelet. A nemzeti bankok ugyanis a világgazdaság szent tehenei. Ha kormányok megsértik a központi bankokkal kapcsolatos írott és íratlan törvényeket, akkor súlyos szankciókra és embargóra késztethetik a nemzetközi intézményrendszert. Ebből értenek a piacok, a külföldi befektetők csakúgy, mint a hazai piac szereplői. Így a gazdasági és politikai következmények beláthatatlanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése