Stratégiai döntési helyzet

2012 okt. 23.-án és utána sokak előtt felcsillant annak reális lehetősége, hogy egy erősen torzító választási rendszer ellenére 2014-ben az Orbán rendszer legyőzhető. Mások persze az ellenzéki oldalon - a legjobb szándékot feltételezve is részükről - arra éreztek indíttatást, hogy széthuhogják vagy szétlőjék ezt a reményt, de ez egyelőre nem sikerült.A veszély láttán aktivizálódott viszont a hatalom, amely már eddig is szinte abszurd számú részszabály megváltoztatásával igyekezett a maga javára eltorzítani a jövendő választás kimenetelét. Most ismét rákapcsolt és a regisztráció meg a kampányok szabályozásával olyan további eszközöket akar magának biztosítani, amelyek életbeléptetése után szabad választásokról nem lehet beszélni. És ez nyilván nem a vége: ha újabb, a közakaratot meghamisító előírások kiagyalását is szükségesnek fogják tartani, nem fognak habozni és kétharmaddal azokat is törvénybe iktatják.

Az ellenzék különféle erői már eddig is leleplezték a választás meghamisítását szolgáló manővereket, de eddig azt is mondták, hogy ha megváltozik a közhangulat, mindezek a "szabályok" a Fidesz ellen fordulhatnak. Hozhatnak azonban olyan, a választás szabályozásával kapcsolatos törvényeket, amelyek még arcátlanabbak, és amelyek elvileg se fordulhatnak a regnáló hatalom ellen. S itt érkeznek el az ellenzéki erők egy olyan dilemmához, ami stratégiai döntést igényel.Nincs ugyanis nagyobb mozgósító cél és eszköz a passzív, a politikától magát távol tartó lakosságrész megnyerésére és megmozdítására, mint az, hogy ezt a rossz, kártékony hatalmat békés úton a szavazófülkében le lehet győzni, pozícióiból el lehet távolítani. Ez a mellett szól, hogy a következő másfél évben átgondolt és hatásos meggyőző munkát és ha eljön az idő, aktív, konkrét jelöltek melletti kampányolást kell folytatni. Ennek során ébredne tudatára a választópolgár és a külföld, hogy a 2010-es többség elolvadt és a kormányzást az egyesült ellenzéknek, vagy egy ellenzéki koalíciónak kell átvenni. Ez azonban csak valamennyire is szabad választások útján lenne lehetséges.Ha a különféle meghozott törvények és eljárási szabályok kizárják azt, hogy Magyarországon szabad választások legyenek, akkor a választópolgárok becsapása lenne azzal agitálni, hogy igen, az urnáknál le lehet váltani ezt a rendszert. Továbbá egy választási komédiát "megóvni" se lehet úgy, hogy előbb - mint ha mi se történt volna - részt veszünk benne, aztán utólag kezdünk kiabálni, hogy ez csalás, nem volt szabad a választás.

Nyilvánvalóan nem jön szóba egy olyan megoldás, hogy amint megszületnek a választást  magát illuzórikussá tevő törvények, azonnal meghirdetni a választások bojkottját. Másfél évre nem ítélheti passzivitásra önmagát az ellenzék. A bojkott - mint láthattuk - semmi eredményt nem hozott az alkotmányozás során sem. Így ezt az eszközt legfeljebb arra lehet tartogatni, hogy ha a körülmények megkívánják, az utolsó pillanatban ez is bevetésre kerülhet. De akkor milyen ellenzéki stratégiák közül lehet egyáltalán választani? Az egyik lehetőség az eddigi választási készülődés töretlen folytatása, lehetőleg mennél szélesebb összefogásban, immár nem azzal a hittel, hogy a saját törvényei a Fidesz ellen fordulhatnak, hanem azzal, hogy erős ellenzék a hátralévő időben kikényszerítheti egy reális választási procedúra parlamenti elfogadását. Ez akkor válhat realitássá, ha az Orbán- rendszernek reálisan kell tartania attól, hogy egy elcsalt választás után a lakosság felmondja az engedelmességet, illetve az EU és a NATO nem ismeri el az így kicsikart választási eredményeket. A másik lehetséges stratégia, hogy nagyobb mértékben elválasztja az ellenzék a saját megerősítésére szolgáló felkészülést az "óvás" előkészületeitől, amelynek elsőrendű címzettje a külföld. Végülis a kormány káros és rossz politikájának leleplezése és ezzel szemben alternatíva felmutatása nem csupán választási kérdés, noha akkor igazán hatásos, ha a váltás lehetősége kézzelfogható. Ám a mai Magyarországon van egy másik lehetséges eseménysor: az államcsőd beállta. S ilyen, bármikor bekövetkezhető helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy a lakosság kiket okol a csőd bekövetkeztéért és kikben látja a csőd utáni stabilizáció végrehajtására alkalmas erőt. Ez további érv arra, hogy indokolt lehet egy olyan rákészülés, amelyik nem a választások szabadságának kérdéskörére koncentrál. Ezt választva viszont egy párhuzamos, külön kampányra van szükség az Orbán féle választási rendszer leleplezésére. Ez utóbbiban azonban nincs szükség az ellenzéki erők összefogására. Elegendő, ha minden párt és nemzetközi beágyazottságú egyesület a maga kapcsolatrendszerében és érvrendszerével teszi nyilvánvalóvá mindenki számára, akit elér, hogy a jelenlegi hatalom megfosztja a magyar népet a szabad választás lehetőségétől.

Az Orbán féle hatalom tehát a választási és kapcsolódó rendszer folyamatos manipulálásával nyomás alá tudja helyezni aktuális és potenciális ellenzékét. De az nem válik eszköztelenné, ha illúziók nélkül átgondolja az új helyzetet, stratégiát választ és annak megvalósításában folyamatosan konzultál minden ellenzéki erő a többivel.