Magyar módi: társadalomcsinálás felülről

Történész számára emberpróbáló téma, hogy végigvezesse: a török kiűzése óta a mindenkori hatalom milyen gyakran nyúlt be alapvető módon a magyar társadalomba és annak működésébe. Ezek többször  voltak részleges jellegűek, mint összefüggő társadalomátalakító célú átrendezések - bár ilyenek is szép számmal akadtak.. Az esetek kisebbik részében volt jellemző az, hogy a társadalomban már megérett változásokat ismert el a jogi rendezés. A nagyobb része olyan beavatkozás volt, amely az egész népességet vagy annak egyik - másik szektorát utólagos alkalmazkodásra késztette - kényszerítette. Még példákat se érdemes hozni a Neoaquistica Comissio működésétől az 1990-es rendszerváltásig, mert áttekinthetetlen labirintusba tévednénk. Tény az, hogy a szerves társadalomfejlődésre soha sem volt mód, mert a "felülről" jövő kisebb és nagyobb megszakítások sorozata volt a domináns jellemzője a lakosság viszonyai alakulásának.

Nem kivétel maga az 1990-es rendszerváltás sem. Azt is "fent" intézték. A lakosság csak jóváhagyta azt az első szabad választásokon, majd a NATO-ba és az EU-ba való belépésünkről döntő népszavazáson. Ezek az aktusok is jórészt "zsákbamacska" jellegűek voltak. A választópolgár nem volt tudatában, hogy most privatizáció és kárpótlás következik, még kevésbé, hogy milyen. Annak sem, hogy életkeretei , akár szerződéses viszonyai mennyiben maradnak változatlanok és mennyiben nem. (A példa kedvéért utalhatunk egy önmagában talán nem nagy horderejű epizódra, a lakáshitelek kamatainak utólagos megemelésére.) A változtatások egy része szükségszerű volt, mert egy másik rendszer egy sor kérdésben más elrendezést követel. Ám ezek a törvényi és rendeleti változtatások nem átfogóak és végiggondoltak voltak, hanem gyakran erősen ad hoc jellegűek és nagy mértékben ki voltak téve a négyévenkénti választások eredményeképpen felálló új kormányok egymástól eltérő értékrendjének. Az EU tagságunkból következő jogi  és szabályozásbeli változások sem voltak áttekinthetővé téve az állampolgárok számára. A változások hektikusságának külön hatótényezői voltak az időről időre szükségessé váló gazdasági stabilizációs "csomagok" is, amit betetőzött a 2008-as világválság "begyűrűzése" a lakosság mindennapjaiba. Hogy mindezekben a felülről jövő jogi és intézményi változtatásokban mikor mennyi volt a tudatos társadalomalakítási szándék és mennyi az olyan kényszerlépés, ami csak másodlagosan, mellékhatásként  érintette a társadalmi viszonyokat, az ismét csak  komoly kutatásokat igényelne. De így, vagy úgy, az egyének, illetve az ilyen - olyan társadalmi csoportok a hatásokat kényszerű alkalmazkodásként érték meg és csak kevesen olyan új, megnyíló lehetőségként, amit ki lehet használni. Az megint más kérdés, hogy a lehetőségeket kihasználni akarók miben és mennyiben voltak sikeresek. Ráadásul tömeges élmény volt, hogy az egyéni sorsok alakulásában nagy szerepet játszott a politikai helyezkedés és a korrupció.

A 2010 -es választások eredményének "fülkeforradalomként" való értelmezésével új korszakhatár következett be a magyar állapotok alakításában - alakulásában. A lakosság számára váratlanul ismét csak "felülről" egy átfogó társadalomátalakítási projektbe kezdtek. Minden hatalomnak egy szűk kamarilla kezébe koncentrálása és minden, vele szembeni korlátozó szabály és intézmény felszámolása ennek tervezett része volt. Ugyancsak tervezett volt egy szűk, az állammal összefonódó hazai nagytőkés csoport privilegizált helyzetbe hozása, egy lojális köztisztviselői kar kialakítása, minden állami intézmény élére komisszár típusú vezető kinevezése - s ezen túl a felső-középosztálynak kedvező adózási rendszer bevezetése. Ennek komplementereként tervezett volt a társadalom többi csoportjának különféle eszközökkel való diszpreferálása is. Az alaptörekvések tudatos volta mellett az új hatalom számtalan esetleges döntést is hozott, amelyek a magyar történelemben is szokatlan gyakoriságú kényszerű korrekcióval is együtt jártak. Így az állampolgár összezavarodhatott: mi is tudatos, mi nem az, mivel kell tartósan számolnia és mi váratlant hoz a holnap. E zavart reprezentálja az ércnél maradandóbbként aposztrofált Alaptörvény és annak eddig négyszeri módosítása.

Történelmi perspektívából nézve a felülről megkezdett társadalomátalakítási próbálkozások, mint konstrukciók  fokozódó mértékben semmi újdonságot nem jelentenek. A lakosság ezeket több - kevesebb ellenérzéssel, de mindig tudomásul vette. A kérdés állandó jelleggel az volt, hogy a változtatások mennyire képesek "szervülni" és mennyire konszolidálható a rendszer egésze. Mária Terézia "rendszere" csakúgy, mint a Kiegyezésé, vagy a Kádár - rendszer tartóssága révén látszólag konszolidációra alkalmas volt. ( A Horthy - rendszer azért határeset, mert több, egymástól markánsan különböző periódusra osztható, amelyeket jobbára csak a Kormányzó személye köt össze.) De ez a szervülés jobbára töredékes,a konszolidáció pedig mindig csak látszólagos volt, amit mutat, hogy a külső körülmények megváltozásakor a rendszerek gyorsan összeomlottak.

A jelenlegi rendszer szervülésének, konszolidációjának kilátásai kiugróan gyenge gazdasági, külpolitikai és igazgatási teljesítménye, valamint az országból távozó értékes munkaerő volumene alapján aligha valószínűsíthetőek. Ennek ellenére még a közvetlen jövőt sem láthatjuk előre, nemhogy azt, hogy a közvetlen régióban és ezen belül Magyarországon milyen rendszerben fog élni a lakosság a következő évtizedekben. Ez ismét csak "felül" és "kívül" fog eldőlni...

                                                                            *

                                                                   Önkommentár

A Bejegyzés annak alátámasztására kívánt szempontokat, érveket felvillantani, hogy a magyar történelem különleges mértékben sorozatban produkált "felülről" és nemegyszer "kívülről" olyan változtatásokat, megrázkódtatásokat, amelyek tudatos vagy kevésbé tudatos, átfogó vagy részleges társadalomcsinálást céloztak meg. A lakosság szerepe domináns módon a kényszer - alkalmazkodás volt. Ritkaságszámba mentek azok a beavatkozások, amelyekben a lakosság nagyobb csoportjai maguk is involválódtak és a változtatásoknak csak viszonylag kis része bizonyult olyannak, amelyek szervessé tudtak válni egy idő elteltével. Ennek következtében az is felvethető, hogy a fogalom ideáltipikus értelmezése szerint mennyiben beszélhetünk egyáltalán magyar társadalomról.