Világszerte ismert mind a Vilmos császár - féle, mind a hitleri Németország domináns szerepe Magyarországon. Igaz volt ez gazdasági és kulturális tekintetben is, de mindenekelőtt a politikában. A német követség Hitler alatt a magyar belpolitika egyik hatalmi gócává vált, az ország német megszállása után egyenesen a legfontosabbá. Biztosítani tudta, hogy a hivatalos Magyarország az utolsó pillanatig a náci Németország szövetségese maradjon.
A szovjet birodalom összeomlásában ismét kiemelkedő szerepe volt a német - magyar kapcsolatoknak. Azok a diplomáciai tárgyalások, amelyek eredményeképpen a magyar kormány kiengedte Ausztria felé az országban összegyűlt NDK állampolgárokat, olyan léket ütött az NDK-n és az európai szovjet birodalmon, amelyet befoltozni már nem lehetett és ez katalizálta a szétesés gyorsaságát.
A rendszerváltás után Németország Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnerévé vált, a Magyarországra települt működő tőkében is oroszlánrészt vállalt a német tőke és a kulturális befolyásnak eleve kedvező feltételt jelentett, hogy az iskolások első idegen nyelvként - különösen az ország nyugati részén - az angol helyett számot tevő arányban kezdték tanulni a németet. A demokratikus átmenetet segítendő mindhárom nagy német politikai irányzat pártjai mellett működő intézetek megjelentek Magyarországon és széleskörű társadalmi kapcsolatépítésbe kezdtek. Minthogy az első szabad választások után Magyarországon konzervatív kormány alakult, annak politikájának kialakítására a CDU-CSU gyakorolt döntő befolyást. A jobboldal 1994-es választási veresége után időbe telt a sorok rendezése, de abban, hogy végülis a liberálisból a kereszténydemokrata pártcsaládba átlépő Orbán vált a jobboldal összefogójává, ismét a CDU-CSU közvetlen és közvetett szerepvállalása játszotta a kulcsszerepet.
Mind kormányon, mind (harcias) ellenzékben Orbán német támogatása töretlen volt. Problémák akkor keletkeztek, amikor 2010 után a 2/3-os parlamenti támogatottságú orbáni hatalom mind több lépése keresztezte a magyarországi gazdasági és politikai német érdekeket, s ez utóbbiak összeurópai dimenziót öltöttek. A német körök derekasan igyekeztek különféle eszközökkel jobb belátásra bírni Orbánt, de ez vajmi kevés sikerrel járt. Ezért eszkalálták a ráhatás eszközeit, de ez is csak a közismert orbáni átlátszó pávatánc - taktika működtetéséhez volt elég. A szabadságharc - retorika pedig helyenként még németellenes felhangokig is eljutott.
A szakításig azonban sem a német gazdasági-, sem a politikai körök nem jutottak el. Erre számos, önmagában érthető és elfogadható magyarázatot lehet felsorakoztatni. A hosszútávú érdekektől a későbbi ráhatás lehetőségének megőrzéséig az ilyen érvek lajstromba szedhetőek. Ezzel szemben áll az, hogy a megbékítő taktika immár a demokratikus jogállam és a szabad piacgazdaság leépítéséhez jelent asszisztálást. Ezt egészíti ki, hogy a magyar politikai jobboldal és kormánya a világháború után kialakult, minden európai demokratikus pártra kiterjedő eszmei konszenzus sarokpontjainak durva megsértésében is jeleskedik. Teszi ezt maga a kormányhatalom, vagy asszisztál kétszínű módon akkor, ha ezt nyíltan szélsőséges erők művelik. Minthogy a legnagyobb potenciális befolyással a magyar kormányra és a jobboldalra a németek vannak, a hatékony befolyással nem élés már-már felvetheti az ezen ügyek melletti sok évtizedes és gondosan felépített német elkötelezettség hitelességének kérdését is.
Egyelőre nem vetette fel. S ha a húzd - meg ereszd meg politika végülis azzal az eredménnyel jár, hogy Magyarország (és tágabb értelemben a régió, amihez tartozik) megmarad az euro - atlanti politikai, gazdasági és értékvilágban, akkor ez később sem vetődhet fel. Azt viszont látni kell, hogy ha az elfajulás folytatódik, akkor a helyzet kialakulásáért nem fog elmaradni a német felelősség kimondása sem, minthogy kemény és következetes fellépésükkel minden lehetőségük meg volt arra, hogy ennek a deviációnak elejét vegyék. Hogy ez megmarad-e az utólagos elmarasztalás keretei között, vagy mélyreható és kézzel fogható következményei is lesznek Németországra nézve, azt ma még senki sem láthatja előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése