Fb.

Kellene a Kellemetlen Igazságok Munkacsoport

A szombati tüntetés közben Fodor Tamás megkérdezte tőlem, hogy kiállnék-e a pódiumra azzal, hogy "Tandíjat + ösztöndíjat!" Azt válaszoltam neki, hogy nem, noha lényegében ez a véleményem. Most is így gondolom: egy ilyen demonstráció nem arra való, hogy előkészületlenül kellemetlennek látszó "igazságokkal" sokkolja az egybegyűlteket.
Ám mindig van bőséges ok arra, hogy itt nem, meg most nem - aztán csodálkozunk rajta, hogy evidenciának tűnő tévhitek burjánzanak széles körökben és ezzel demagóg és cinikus módon bármikor vissza lehet élni. Ám régóta úgy alakult közéletünk, hogy a rossz, de evidensnek tűnő gondolatokkal szemben csak végszükség esetén lép fel valaki és akkor is a népszerűtlen véleményhez, lépéshez gyorsan hozzávarr valami rövidtávú hasznot, ami segíthetne a gondolkodásmód megváltoztatásában. Általában sikertelenül. Mindez nem csak a választókat közvetlenül megszólító szövegek esetében van így, hanem azokban a műhelyekben is, ahol nagyléptékű tervezetek készülnek, kötelező a "kivezető út" felvázolása is, lehetőleg mennél gyakorlatiasabban.
Úgy látom, az elterjedt, meggyőznek tűnő tévhitek cáfolata nálunk a munkamegosztásban elkülönült szerep kellene legyen, hogy egyről kettőre juthassunk. Olyan munkacsoport tudná ezt magára vállalni, amelyik nem törekszik sem politikai pozíciókra, sem pedig végrehajtható döntési alternatíva felkínálására egy szűkebb, vagy átfogóbb tématerületen. Arra viszont törekedne, hogy semmi újdonságot nem tartalmazó, csak éppen nem közkeletű evidenciáit mennél közérthetőbben fogalmazza meg.
Hogy ne legyek félreérthető, a talán leginkább közkeletű problémával illusztrálom a dolgot. Az autarkia évezredek óta vonzó cél és időnként működő gyakorlat különféle társadalmakban. Megjelenik minden léptékben a családoktól a nemzetgazdaságokig. Van, amikor és ahol valóban beválik. Ráadásul könnyen áttekinthető, ezért ott is evidensnek tűnik, ahol akár teljes tévút. Ha lenne Kellemetlen Igazságok Munkacsoport, annak nem rohammal, egy munkamenettel kellene az autarkiás gondolkodás mérges hajtásait lehasítani, hanem szívós aprómunkával hol itt, hol ott, hol így, hol úgy kellene mennél több embert meggyőzni arról, hogy egy kis, nyitott, nyersanyagban szegény középeurópai országban az autarkia "megváltó" gondolata nemhogy csodaszer lenne, de kifejezett métely.
Így lehetne sorra venni a többi, meggyőzőnek tűnő, népszerű, de hamis sztereotípiát is.
Természetesen ilyen munkacsoport soha sem fog alakulni. Hiányát azonban nyögjük és nyögni fogjuk.