Merkel - Orbán paktum?

Róna Péter szerint Merkel - Orbán paktum született

Róna Péter az ATV ma reggeli adásában némileg titokzatoskodva Merkel - Orbán paktum létrejöttéről beszélt, aminek hatására meg fog változni a magyar kormány politikája, jelesül a gazdaságpolitika, de sok minden más is.

A nélkül, hogy egy ilyen állítást ténynek fogadnánk el, fel kell tenni a kérdést, hogy fantazmagóriáról van-e szó, vagy lehet a dolognak valóságos alapja. Lehet. Egyrészt azért, mert az eddigi magyar politika zsákutcába jutott. Másrészt azért, mert volt egy eddig értelmezhetetlen és kommentálatlan epizód: Lázár frakcióvezető németországi útja során teljes megadásról beszélt, német tanácsadók szükségességét emlegette Magyarországon - beleértve a miniszterelnök közvetlen környezetét is. Ez nem lehetett véletlen és láthatólag nem került Lázár pozíciójába, hogy ilyet mondott.

Tekintsük tehát hipotézisnek, hogy a Róna által fordulat valóban bekövetkezik. Van-e értelme, működőképes lehet-e? Erre a kérdésre alighanem igen a válasz: ha már elkerülhetetlen a fordulat, mind a kormány, mind a mértékadó magyar gazdasági körök alkalmasabbak egy ilyen megoldásra, mint az egész fejlett világ felé való szuverén nyitásra. De rögtön felvetődik az a kérdés is, hogy a fejlett világ el tudhat-e fogadni ilyen konstrukciót. Ez a német politikán múlik. Ha a "különleges kapcsolat" nem kirekesztő, akkor az EU-nak is, az USA-nak is jobb egy ilyen konszolidáció, mint az eddigi eszement, kalandor és kiszámíthatatlan következményű szabadságharcos politika folytatódása. A német politikai és gazdasági elit pedig sokszorosan bebizonyította, hogy tisztában van európai és euroatlanti szerepével és felelősségével. Ezért alappal lehet feltételezni, hogy a feltételezett "új magyar politikáját" is ennek figyelembe vételével szándékozik kialakítani.

Elfogadtatható-e a magyar közeggel egy ilyen paktum? Ha megfelelően csinálják, feltehetőleg igen. Minden komoly hazai politikai és gazdasági erő tisztában van azzal, hogy az ország szinte megoldhatatlan gazdasági, szociális és kormányzási kihívások előtt áll. Ezért minden programbeli és ambíciót illető ellentéteik ellenére beláthatják, hogy egy biztonsági hálóval végrehajtott artista - mutatvány, vagy egy bekötött ernyővel végrehajtott ejtőernyő ugrás kevésbé kockázatos, mint egy e nélkül lenne. Ennek azonban az a feltétele, hogy a fordulat ne kirekesztő módon, hanem minden számottevő hazai erővel való konzultáció útján és demokratikus garanciákkal menjen végbe. Annál is inkább, mert könnyű hatalomtól távol belátni, hogy jobb egy fordulat ma, mint várni rá 2014-ig. A kormánypárt -legalábbis annak többsége -szintén rávehető mindezen változások elfogadására.

A legkényesebb kérdés egy fordulatban Orbán szerepe. Kétségtelen, hogy ehhez korábbi karizmatikus és omnipotens vágyairól egyszer és mindenkorra le kell mondania. De talán maradt annyi reális ítélőképessége, hogy belássa: ezek már most elvesztették a korábban általa képzelt esélyeiket. Ha e helyett ki tudja elégíteni az, hogy egy ilyen fordulatot az általa feldúlt országban és a lelkekben nála jobban senki se tud végrehajtani, akkor átprogramozhatja magát. A fordulat során kedvére alkalmazhatja megszokott perfid fegyvertárát is: a fordulat nem más, mint a korábbi politika folytatása - mondhatja híveinek. A megbízható színfalak mögötti partner szerepe mellett látványosan eljátszhatja a hazai színpadon a korábbról jól ismert "vonakodó csatlós" szerepét is. Frázisokat meg olyanokat puffogtathat, amilyeneket csak akar, ha amit ténylegesen tesz, az a nagypályás partnerekben nem támaszt újra kétségeket.

Minthogy a paktum és a fordulat nem mehet végbe a demokratikus játéktér érdemi elemeinek visszaállítása nélkül, az ellenzéken is a sor, hogy az új terepen végre fel tud-e nőni az adódó feladataihoz, vagy továbbra is alulteljesít, mint tette azt a rendszerváltás óta egyfolytában, de az elmúlt másfél évben nemkülönben.

Persze csak egy hipotézist jártunk egy kicsit körül...