Az EU klubba nehéz felvételt nyerni. Bizonyítani és még ezen felül folyamatosan bizonygatni is kell a normáknak való megfelelést mutatószámokban, paragrafusokban, de még politikai stílusban is. Felvétel után a rossz viselkedés megbüntetésére sokféle korlátozott és lassú szankció - rendszer létezik, de ezek hatásfoka csekély. Különösen az a súlyos büntetések terén. Kizárás korábban nem is volt lehetséges. Ma már az, csak még sohase próbáltak élni vele.
Ennek nyilván nem csupán a politikai gyávaság az oka. Sem nem az, hogy a rendszer úgy van felépítve, hogy durva normaszegésre az építőmesterek nem számítottak a tervezés során. Egy kizárással maga az Unió is sokrétűen sérülne, mert általa az elért integráció szövete is roncsolódna. Az Unió - és szimboluma, a közös pénz - ma látványos kihívásokkal, válságokkal küzd- ilyenkor kockázatos dolog házon belül új frontot nyitni. Annál is inkább, mert a "rosszfiúnak" rendszerint akadnak védői is saját pártcsaládjában. Meg hát sok tagállam sértette már meg az uniós szabályok, normák egyikét - másikát és tart tőle, hogy egy példastatuálás után az ő helyzete is nehezebbé válik.
Lehet még további érveket is hozni a szembehúnyás indokaként - különösen, ha a rosszfiú pávatáncot jár és határhelyzetekben vissza is vonul a nyílt nyomás hatása alatt. Végülis a karaván haladása a cél, és azt a kutyaugatás nem tartóztatja fel. Elégnek látszik a gazdasági bunkó meglengetése, amiből mindenki ért.
Igen, igen, de mi van, ha a szomszéd is bátorságot kap a rossz magaviseletre? Az utóbbi egy- két évig a tagországok normasértései nem a demokratikus berendezkedés alapjait kezdték ki, nem a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontására irányultak. A magyar példa ebben újdonság volt. Most azonban már a szomszéd kormány is úgy látja, hogy a fékek, amelyeket esetleg nem is szabályszerűen kezelnek, gátolják az eredményes kormányzást. És azt is látja az előtte lebegő példán, hogy a jogszabályok betűje sokkal nagyobb hatalmat tesz lehetővé számára, mint amit azok a törvények szellemével együtt eddig lehetővé tettek.
A példa követése, az eltanulhatóság bizonyossága új kihívás az EU számára. Ráadásul éppen olyan időszakban, amikor az új megállapodások és azok korrekt, nem jogcsavaró betartása kulcsjelentőségű az Unió léte szempontjából. Lehet - ennek ellenére - továbbra is a szőnyeg alá söpörni a nem égetőnek látszó, bár súlyosnak érzékelt problémákat. Lehet, de kockázatos. Az ejnye - ejnye egyszercsak hatalmas, akár már elháríthatatlan veszélyt növelhet nagyra. De a holnapi baj érzékelése sem garancia az immunrendszer hatásos működésére.
Reménykeltő is lehet, hogy most már mind a két európai politikai családnak van Viktora, de elkeserítő is. Elkeserítő, ha a színfalak mögött megállapodnak, hogy senki nem lát semmit, reménykeltő, ha belátják, hogy a szűk pártérdekek képviselete az egész EU aláásásához vezet és közösen lépnek fel az alapértékek védelmében. De ne legyünk naivak. Ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha egy rendszerbe tud kerülni az Unió legégetőbb nagy gazdasági és szervezeti problémáinak megoldási kísérletével.
VálaszTörlés