A "kormányváltó hangulat" kifejezés 2002-ben került a magyar médiafogyasztók szókincsébe. Németh Miklós, egyes MSZP-s körök örök favoritja mondta, hogy nem érzékel ilyet, ezért csak akkor vállalja a jelöltséget, ha alapvető változásokat hajthat végre a pártban. Erre nem kapott lehetőséget. A közvéleménykutatók mérései egyértelműen alátámasztották N.M. benyomását és kismértékű, de biztos Fidesz - győzelmet ígértek.Nem így történt: az ellenzéki koalíció kis többséggel legyőzte Orbánt. Volt sírás - rívás, fogaknak csikorgatása, az eredmény kétségbevonása, felelősök kutatása, fenyegetés - majd 8 év ádáz ellenzékiség. Merthogy 2006-ban nem volt kormányváltó hangulat.
Nem volt az 2010-ben sem. Volt helyette kormányváltó düh. Sok ismert oka volt ennek - kár részletezni. Tehetett bármit az utolsó évben az akkori kormánykoalíció, a dühöt csillapítani nem tudta. A Fidesz meghirdetett program nélkül, pusztán a dühöt generálva és meglovagolva kétharmados többséghez jutott. Ambíciója az volt, hogy többé ne legyen konkurense a magyar politikai palettán. De intézkedéseivel arra is igyekezett eszközöket szerezni, hogy a 2002-es helyzet ne ismétlődhessen meg, amikor nem látszik a kormányváltó hangulat, mégis kicsúszik a kezéből a hatalom. Ezt szolgálja az új választási rendszer, a körzetek átrajzolása, a határon túliak szavazati joga és sok más egyéb "apróság".
Ha a mostani helyzetet vetítenénk ki a tényleges választások időpontjára, akkor a 2002 megismétlődését várhatnánk - ellenkező előjellel. Nem sikerült kikezdhetetlenné tenni Orbán centrális erőterét. De ha a fű alatt a valamilyen ellenzék az akkori választási feltételek mellett győzne is, ennek kontrakarírozásához a megtett intézkedések elegendőnek látszanak. Ám ha 2014-ben lesznek a választások, akkor van hátra még közel két év, ami alatt rengeteg dolog történhet. Ha pedig Orbán előrehozott választásokat rendez, akkor a meglepetés és a rövid kampány hozhat váratlan változásokat.
Az alapkérdés nem a választások időpontja, hanem az, hogy megismétlődik-e a kormányváltó düh. A kormányzat azt elég nagy biztonsággal elérte, hogy technikai győztes legyen egy fej - fej melletti küzdelemben. Az ellenzéki műhelyekben és vitafórumokon is nagy a tanakodás, hogy ha mégis lehetséges lenne egy kis arányú győzelem, mire menne azzal az új parlament és az új kormány a sok bástyával "bebetonozott" alkotmányos és intézményi viszonyokkal szemben. Kormányváltó düh esetén azonban a vereség elkerülésére hozott elővigyázatossági intézkedések hiába valóak, az aggodalmak pedig eltúlzottak.
De kialakulhat-e ez a bizonyos kormányváltó düh? Az ilyen felkeltésében a jelenlegi ellenzék bizonyára nem képes és nem is lesz képes azt az aktív, kíméletlen szerepet eljátszani, amit a Fidesz játszott 2010 előtt. Ám aligha hihetjük, hogy a kétharmadban a döntő tényező ez az eszközeiben nem válogató permanens ellenzéki kampány volt. Az igazi ok az elkeseredés, felháborodás volt és az a hit, hogy a fennálló kormány eltávolítása után minden csak jobb lehet. Ez ellen pedig a mai kormány sincs bebiztosítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése