Kánikula van, az emberek világszerte szeretnének kikapcsolódni mindenféle helyi meteorológiai viszonyok közepette. Nyári szabadságok - iskolai szünetek. A politikai boszorkánykonyhákon viszont annál nagyobb a sürgés - forgás. Az USA választásokra készül, Európa szülési fájásai egyre sűrűsödnek, de egyre többen aggódnak a születendő gyerek életképessége miatt, a Közel- és Középkelet se nyugodott meg- csak kevesebb figyelmet kap. Kevesebb figyelmet kap Magyarország is: mindenki azt szeretné, ha nem történne itt olyasmi, amire muszáj gyorsan és markánsan reagálni.
A magyar kormányzat tarthatatlan, reménytelen helyzetbe kormányozta magát, viszont mestere lett az időhúzásnak. Fő törekvésévé a deficit minden áron való alacsony szinten tartása vált - legalábbis papíron. Ehhez kell újabb és újabb bűvészmutatványokat végrehajtani a nélkül, hogy az EU-s és IMF-es partnerek kimondanák: a király meztelen. Ezért folytatni kell a pávatáncot, amely egyben a felületesen elemző piacoktól is újabb és újabb haladékot csikar ki. De közben itthon is tojástáncra kényszerül a kormányzat, immár nem csak a gazdaságban, hanem a politikában is. Megszűnt az anus mirabilis vonzereje: történelmi minimumra csökkent a hívők tábora, de még nekik is folyamatos biztatásra van szükségük. Meg kell hallgatni az eddig a kormányzatot támogató magyar nagytőke követeléseit, meg kell akadályozni a külföldi tőke exodusát, a bankok működési lehetőségét se szabad teljesen aláásni. ehhez - legalább verbálisan - gazdasági növekedést kell kilátásba helyezni. Hihetően, nem hihetően - az kánikulában nem elsődleges. Ez egyben a mérsékelt beállítottságú híveket is megnyugtatja. De gondolni kell a kormányzatnak a szélsőjobb felé kacsingató hívekre is. Ők is kapnak lélegzetelállító táncfigurákat - csak aztán legyen energia az ezekre reagáló nemzetközi és szomszédos országokban jelentkező botrány észrevétlen elsikálására.
A tojástánc koreográfiájának nehézségét fokozza, hogy közben a fiktív világ ajtaján kopogtat a valóság is: kezdenek az állampolgárok szembesülni az új adók, az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás totális centralizálása őket napi szinten is elérő következményeivel. Kipróbálatlan, hogy hogyan reagálnak majd erre és hogyan lehet ezt a tojástánc veszélyes akrobatikájával lereagálni anélkül, hogy a tojáshéj beszakadna.
A józan ész meg kell hogy álljon annak előrebecslésében, hogy meddig húzhatja még a páva-és tojástánc a teljes szembesülést a rideg valósággal, minthogy az éysz logikája szerint a szembesülésnek már régen meg kellett volna történnie. De hogy a kétféle tánc előbb- utóbb danse macabre formájában egyesül, az elkerülhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése