Akkor most történt valami a 4. alkotmánymódosítás hatására az EU-ban, vagy sem? Orbán nézőpontjából ez sikertörténet: a kalkulált kockázat "jött be": beszélnek, fenyegetnek, de nem tesznek semmit. Ő meg védi igazát és kioktatja az Unió nagyjait. Felszólítja őket, hogy konkrétumokat mondjanak - és lőn. Vizsgálni fogják pontról pontra a részleteket. Ezzel a dolog megintcsak a kalkulált kockázat irányába megy : jön a jogászkodás. Fognak találni olyan részleteket, amelyek alapján újabb kötelességszegési eljárások indulnak, de ezek egyenként nem fognak olyan súlyosaknak látszani, hogy attól kezdve új időszámítás kezdődjék.
Úgy látszik tehát, hogy Orbán jól kalkulált: az Uniónak nincsenek eszközei arra, hogy rendszere egészét tegye mérlegre, leolvassa a nyilvánvalót: törekvései az Unió céljával, szellemiségével ellentétesek. Ha ennek ellenére a részletek alapján mégiscsak születnek szankciók, azokra bizonyos joggal lehet majd mondani, hogy ürügyeket használnak fel a politikai kifogások érvényesítése érdekében. Ha az esetleges szankciók nem vitálisak az Orbán rendszer számára, akkor minden folyik úgy tovább, mint eddig.
Ez azonban a történtek csak az egyik értelmezése. A politikai ítélet ugyanis összeállt az Orbán rendszerrel kapcsolatban. És az az Orbán, aki az égadta világon mindent politikai kérdésnek tekint és súlyt helyez a szimbolikus szférára is, ebben az esetben vak annak tudomásul vételében, hogy a politikai ítélet és a szimbolikus megbélyegzés önmagában is hatótényező. Diffúzabb, mint ha az Uniónak az adott joganyag révén markáns szankciókra lenne lehetősége, de adódó alkalommal nagyon is konkrét. Kirekeszti az országot a civilizált európai világból és a politikai senkiföldjére helyezi. Ott pedig nincs lehetőség sikerre - túlélésre is alig. Elsősorban gazdasági tekintetben. Egy rossz adottságú ország csak őszinte kooperációban képes együtt fejlődni a szűkebb régiójával. Magányosan csak hanyatló spirálba kerülhet - mint ahogy már került is. Ha pedig külpolitikai vonalon próbál markánsan szembehelyezkedni az Unió alaptörekvéseivel, akkor azonnal megkapja a szankciók teljes arzenálját, amit most még kikerült.
Vagyis Orbán az alkotmánymódosítás dacos keresztülvitelével és intranzigens brüsszeli magatartásával valójában elvesztette a legfőbb taktikai eszközét, a pávatáncot. Marad az egyértelmű szabadságharc. Abban pedig egyedül, muníció nélkül csakis vereséget szenvedhet. Nyilván úgy és akkor, amikor az az Uniónak a legmegfelelőbb és amikor Magyarországon már csak legodaadóbb hívei nem fogják belátni, hogy az általa kecsegtetően felvázolt különút járhatatlan. Nem azért, mert nem hagyják, hanem mert nem létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése