Még csak körvonalazódik a megoldás a ciprusi pénzügyi válság ügyében. De alighanem ez az eset szalonképessé tesz egy gondolatot, ami nem volt eddig az. Az EU javasolta a hazai társfinanszírozás forrása megteremtése érdekében a betétek egyszeri megadóztatását, ami értékhatár nélkül katasztrofálisan rossz és átgondolatlan következményű lépés lett volna. Ami kibontakozni látszik, az a százezer euro feletti betétek az eredetileg javasoltnál magasabb kulcsú megdézsmálása. Aminek üzenete mind társadalompolitikailag, mind pedig a betétbiztonság garanciája szempontjából már képviselhető álláspont.
Egy ilyen lépés hatása azonban nem korlátozódhat Ciprusra. Európában - precedensként, amire hivatkozni lehet - teret ad a válság, illetve következményei elleni állami fellépésben baloldali javaslatoknak, amelyek a normális állapotokhoz való visszatérés pénzügyi fedezetének egy részét a gazdagok valamely csoportja vagyondézsmájából kívánná megteremteni. Ez nyilvánvalóan heves politikai harcokat indukálna, de nem lehetne immár stigmatizálni úgy, hogy előterjesztői magát a piacgazdaságot támadják alapjaiban. Konfliktusok árán ugyan - de nőhet az európai gazdaságpolitikai mozgástér és ezáltal a kontinens gazdasági modeljének rugalmassága. Jól alkalmazva ez a növekvő rugalmasság segítheti a gazdasági növekedés finanszírozhatóságát a nélkül, hogy egyidejűleg elriasztaná a beruházni szándékozókat.
Mindez persze csak akkor igaz, ha nem indul meg az Unión belül egy akkora zajlás, amihez képest a gazdaságpolitikai mozgástér fenti növekedési lehetősége csak elhanyagolhatóan csekély hatótényező.
Végülis a választott forma az előre megmanipulált bankcsőd lett, ami pro forma nem vagyondézsma, annál is kevésbé, mert nem személyek, hanem számlák a kényszerveszteség tárgyai. Így nem is közvetlen hivatkozási alap máshol a későbbiekben egy vagyondézsmára. De maga a gondolat, mint az állami sarc egyik lehetséges formája nyilván közelebb került ennek révén a döntéshozókhoz.
VálaszTörlés