Magyarországon anakronisztikus kísérlet történik a "múlt" visszaállítására. Váratlan, meghökkentő fejleményekkel. De valójában képzelt múltról van szó, amely soha sem létezett. Ami netán hasonlított rá, annak mások voltak a körülményei, tartóoszlopai. És ezen felül egy önmagában is instabillá vált Európa része volt, melynek instabilitása két világháborúhoz vezetett. Európa a maga erejéből a romokból nem tudta újjáépíteni magát és amit külső segítséggel mégiscsak felépített, az gyökeresen különbözik a háborúk előtti Európától. Ez annyira egyértelmű, hogy bizonyítására nem is érdemes energiát fordítani. Már csak azért sem,mert az Orbán-féle kísérletnek a múlt csak önkényesen variálható díszlete mind a vizuális, mind az ideológiai elemek tekintetében. Valójában másról szól a történet.
Tagadhatatlan, hogy a magát szocialistaként megnevező világrendszer összeomlása után létrejött Európa válságperiódusban van. Ez a válság zavart és bizonytalanságot okoz az elitek körében és legalább annyira az európai polgárok körében, amelynek során a helyzetük romlására, perspektívájuk összekuszálódására reagálva tagországonként eltérő mértékben és formákban a polgárok megkérdőjelezik elitjeik legitimitását, jövőképét, politikáját és konkrét intézkedéseit. Mindez azonban nem áll össze alternatív vízióvá, így komolyan nem is mérlegelik a nem létező vízió reális vagy irreális voltát. Eddig - alighanem éppen ezért - mindig győzött az elitek ad hoc válságkezelő kompromisszuma, a szisztéma lépésről lépésre történő alakítgatása. Az egyik alternatíva, hogy ugyanez folytatódik tovább, amíg csak valamilyen exogén tényező nem változtatja meg az európai működés keretfeltételeit. A másik alternatíva? Valamiféle új európai rend? Aligha. Sokkal inkább a hanyatlás, a szétesés, a káosz.
A válságperiódusban egyes elszánt politikai alakzatoknak lehetőségük van a zavarosban halászására. Ezek első sorába került az Orbán - csoport, amely saját korlátozatlan hatalma és vagyoni gyarapodása érdekében bevetette az erőszak és az ármány széles skáláját. A maga szempontjából meglepően sikeres volt, mivel sem bel- sem külföldön nem ismerték fel - vagy inkább nem akarták felismerni - projektje valódi tartalmát és az önkorlátozásra való készsége hiányát. A felismerés elmaradásának oka alighanem az (is) volt, hogy az európai rendszer felkészületlen, következésképpen alkalmatlan a durva kihívások kezelésére és visszaverésére. Mindez addig (volt?) érvényes, amíg a kihívás nem érinti az európai rend vitális érdekeit, tehát a szőnyeg alá söprés nem látszik veszélyeztetni magát a rendszert. Most ebből a szempontból minden bizonnyal kritikus szakaszba érkeztünk.
A nemzeti szuverenitás zászlaját lobogtató, patrónus nélküli viktatúra természetesen számos oknál fogva nem létezhet tartósan. Nincs semmiféle gazdasági alapja. Felépítésénél és ideológiájánál fogva ellenséges minden szomszédjával - és vitathatatlanul sokkal gyengébb azoknál. A jövőjét felélő működésében rá van utalva mind az EU által biztosított infrastruktúrális, jogi és egyéb keretekre, nemkülönben az Unióból érkező ingyen-pénzekre. A piacokon is csak addig maradhat felszínen, amíg a pénztulajdonosok mindezt a hátteret mögé képzelik. Márpedig az EU-val visszaélni nyilvánvalóan nem lehet már sokáig. Továbbmenve az Orbán által ellenségesnek deklarált világrend, amiben élünk az egyedüli valóságos alapja a sokat hivatkozott magyar szuverenitásnak: a nélkül nincs is.
De mi van, ha Orbán feladná a patrónus nélküliséget és az EU-n kívül keresné a helyét? Akármilyen jövőt képzeljünk is Európának, ilyen patrónus nem mutatkozik. A vállalkozás a potenciális patrónusnak túl sokba kerülne, túl keveset hozna és fenntarthatósága több, mint bizonytalan lenne. Óvatosabb politizálás esetén még tehettek volna kisebb téteket egy Orbán - projektre, de ennek ideje lejárt.
Ha ennyire esélytelen az Orbán - "birodalom" fennmaradása, akkor hátra lehet-e dőlni és várni, hogy majdcsak összeomlik magától? Korántsem! Ugyanis a konstruktív potenciál gyengesége nem zárja ki, hogy erős legyen a destruktív potenciálja. Hazai viszonylatban, európai viszonylatban és még világviszonylatban is. Ez máris megfigyelhető. Éppen a zűrzavar és a különféle konfliktusok generálása miatt lenne sürgető a jelen helyzet felszámolása, mielőtt a károk még inkább irreverzibilisekké válnak. De ugyanez kívánja meg a "magyar kérdés" óvatos és körültekintő kezelését, mert hibákkal, rossz lépésekkel a bajt még tetézni is lehet. Itthon is hasonló a helyzet. Hiába nem állítható vissza az a múlt, ami valójában nem is létezett, lehet táplálni a nemzeti és az autarkiás illúziókat, amíg azok nem ütköznek nyilvánvaló módon falakba. S ha azokon a széllelbélelt harc olyan formában szenved hajótörést, hogy az egyszerű szemlélő azt akarat és vele szemben álló erősebb akarat harcának képes látni, akkor az illúziók még a hajótörést is túlélhetik. Az pedig továbbra is veszélyes destruktív tényező marad egy kooperációt feltételező világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése