Maga a cím azonos egy bejegyzéssel. Nagyon közel van március idusa, hosszú hónapokra az egyetlen olyan színpad, ahol hatásosan be lehetne mutatkozni.
(Részletesebb kifejtés l. a Megjegyzés - ben)
Egy levelezőpartnerem egy poszt körüli vitában erősen kétségbevonta, hogy az új arcok bármire megoldást jelentenének. Emlitette a Jobbik és az LMP példáját, mint akik újak, de nincs bennük köszönet. Ebben téved. Az bizonyosodott ugyanis be, hogy két vadonatúj csapat egyből be tudott kerülni a parlamentbe, mert a választópolgár újat akart és csapatnak látta őket. Az más kérdés, hogy mind a kettőből vezérpárt lett, ahol a vezér háborúságba keveredett azokkal, akik mellette még ismertté tudtak válni. Ezen felül mindkettő rétegpárt, amelyik eleve csak egy meghatározott közönséget, a szélsőjobbot, illetve a zöldeket és más alternatívokat vette igazán célba.
Vitatársam említette az MSZP személyi megújulását is, ahol az elnökségben sok új arc tűnt fel.Ez már komolyabb példa lenne, mert a szimpatizáló média alkalmat adott több új elnökségi tagnak, hogy "reszortkérdésekben" rendszeresen szerepeljenek a nyilvánosság előtt. Van, aki közülük szakpolitikusként jobban, volt, aki kevésbé jól szerepelt, de átütő személyiség egy sem akadt közülük, akiben markáns, önálló politikust talált volna a közönség. A választmány új elnökét pedig saját pártja nem "építette fel" igazi országos politikusként.
Vitapartnerem nem említette a DK-t, mint új pártot. Abból is vezérpárt lett, ahol a vezér a politikai élet régi szereplője és mellette a többi parlamenti képviselő is csak korábbi, MSZP-s jellegzetességeit tudta tovább vinni. A nem az MSZP-ből jövő alelnökök is maradtak, akik voltak: ismert értelmiségi egyéni megszólalók.
Felvetette viszont vitapartnerem azt, hogy az E2014-ben Juhász új arc ugyan a pártpolitikában, de fogadtatása enyhén szólva ellentmondásos. Felteszem, hogy itt is arról van szó, hogy egymagában képviseli a közönség számára anonim Millát és így rá a sok mindent opponáló személy szerepét osztották ki akkor, amikor a szélesebb közönsége nagyon az egységet szeretné alátámasztva látni. Ezért nagyon nem mindegy, hogy aki a Millából a napokban pártpolitikára szánja magát, a nyilvánosság előtt mellé lép-e szavazatvonzó csapatként, vagy továbbra is görcsösen a civilnek megmaradt korábbi társaiknak "játszanak" majd. Ugyanez áll az E2014-t alkotó másik két egyesületéből érkezőkre is.
De nem csupán az egyes ellenzéki pártokról van szó. A jelenlegiek szerint a választások az egyéni választókerületekben dőlnek el. Ha lesznek közös ellenzéki jelöltek, azoknak első sorban helyben kell szavazatokat szerezni. Első sorban - de nem csak. Vagy lesznek közöttük olyanok, akik az ország médiafogyasztói számára azt a benyomást tudják kelteni, hogy egy győztes választás után csapatként egy új, rokonszenves, ütőképes frakciót vagy frakciószövetséget fognak alakítani, akik új szelet hoznak az ország politikai életébe. Vagy a rájuk váró politikai feladatnak eleve csak egy leszűkített részére vállalkoznak, ami még egy esetleges választási győzelem után is kétségessé teszi, hogy az országban a rossz közérzet jó irányban meg tudjon változni. Márpedig egy sikeresen "korszakváltó" politikának egy részben új, bizalomkeltő politikai elit is elengedhetetlen előfeltétele lenne, amelyre a tapasztalt frontemberek támaszkodni tudnak.
Egy levelezőpartnerem egy poszt körüli vitában erősen kétségbevonta, hogy az új arcok bármire megoldást jelentenének. Emlitette a Jobbik és az LMP példáját, mint akik újak, de nincs bennük köszönet. Ebben téved. Az bizonyosodott ugyanis be, hogy két vadonatúj csapat egyből be tudott kerülni a parlamentbe, mert a választópolgár újat akart és csapatnak látta őket. Az más kérdés, hogy mind a kettőből vezérpárt lett, ahol a vezér háborúságba keveredett azokkal, akik mellette még ismertté tudtak válni. Ezen felül mindkettő rétegpárt, amelyik eleve csak egy meghatározott közönséget, a szélsőjobbot, illetve a zöldeket és más alternatívokat vette igazán célba.
VálaszTörlésVitatársam említette az MSZP személyi megújulását is, ahol az elnökségben sok új arc tűnt fel.Ez már komolyabb példa lenne, mert a szimpatizáló média alkalmat adott több új elnökségi tagnak, hogy "reszortkérdésekben" rendszeresen szerepeljenek a nyilvánosság előtt. Van, aki közülük szakpolitikusként jobban, volt, aki kevésbé jól szerepelt, de átütő személyiség egy sem akadt közülük, akiben markáns, önálló politikust talált volna a közönség. A választmány új elnökét pedig saját pártja nem "építette fel" igazi országos politikusként.
Vitapartnerem nem említette a DK-t, mint új pártot. Abból is vezérpárt lett, ahol a vezér a politikai élet régi szereplője és mellette a többi parlamenti képviselő is csak korábbi, MSZP-s jellegzetességeit tudta tovább vinni. A nem az MSZP-ből jövő alelnökök is maradtak, akik voltak: ismert értelmiségi egyéni megszólalók.
Felvetette viszont vitapartnerem azt, hogy az E2014-ben Juhász új arc ugyan a pártpolitikában, de fogadtatása enyhén szólva ellentmondásos. Felteszem, hogy itt is arról van szó, hogy egymagában képviseli a közönség számára anonim Millát és így rá a sok mindent opponáló személy szerepét osztották ki akkor, amikor a szélesebb közönsége nagyon az egységet szeretné alátámasztva látni. Ezért nagyon nem mindegy, hogy aki a Millából a napokban pártpolitikára szánja magát, a nyilvánosság előtt mellé lép-e szavazatvonzó csapatként, vagy továbbra is görcsösen a civilnek megmaradt korábbi társaiknak "játszanak" majd. Ugyanez áll az E2014-t alkotó másik két egyesületéből érkezőkre is.
De nem csupán az egyes ellenzéki pártokról van szó. A jelenlegiek szerint a választások az egyéni választókerületekben dőlnek el. Ha lesznek közös ellenzéki jelöltek, azoknak első sorban helyben kell szavazatokat szerezni. Első sorban - de nem csak. Vagy lesznek közöttük olyanok, akik az ország médiafogyasztói számára azt a benyomást tudják kelteni, hogy egy győztes választás után csapatként egy új, rokonszenves, ütőképes frakciót vagy frakciószövetséget fognak alakítani, akik új szelet hoznak az ország politikai életébe. Vagy a rájuk váró politikai feladatnak eleve csak egy leszűkített részére vállalkoznak, ami még egy esetleges választási győzelem után is kétségessé teszi, hogy az országban a rossz közérzet jó irányban meg tudjon változni. Márpedig egy sikeresen "korszakváltó" politikának egy részben új, bizalomkeltő politikai elit is elengedhetetlen előfeltétele lenne, amelyre a tapasztalt frontemberek támaszkodni tudnak.