A legfőbb önsorsrontó szentencia, hogy a magyar nép eleve jobboldali lenne. A másik meg, hogy alattvaló természetű. Akkor - tessék mondani - miért váltott le a rendszerváltás óta - egy kivételével - minden kormányt? Jobb - bal, jobb - bal, jobb? Nem valami egész másról van szó? Momentán meg éppenséggel arról, hogy egyszer nem váltotta le a magyar választó az épp aktuális kormányt - azóta se tudja ezt megbocsájtani magának.
De miért is váltogatták a kormányt politikai színezetre való tekintet nélkül? Mert mindig csalódtak az aktuális garnitúrában és mindig jobbat reméltek az újtol. Színtől függetlenül. A jobbat életszínvonalban remélték, elhitték, hogy maga a rendszer erre képes (mint ahogy tőlünk nyugatabbra ez egyértelműen látszik), csak nálunk nyilvánvalóan a rossz és korrupt kormányok miatt nem valósul meg. Most már ez a hit is nagyrészt a múlté: az, hogy világválság legyen, az nem volt belekalkulálva. Ráadásul az akkori ellenzék azt nyomatta, hogy nem is lenne itt semmi válság, minden jóra fordulna, ha ők lennének az erős kormány. Lettek. Rosszabbul élünk, mint annak előtte. Nem tetszik. De a mostani ellenzék még csak nem is ígér könnyű álmot. A kormány meg igen. Legyen kedv ilyenkor kormányváltó hangulatra? De még az is megjöhet, ha az urak folyton választóik lábára lépnek, az ellenfél pedig a reménnyel toboroz. Hihetően...
Akkor az önmaguk ellen sakkozóknak csak kitalációik vannak? Falra festik az ördögöt, aztán megijednek tőle? Nem egészen. Ha valaki fölpiszkálja nemzeti sebeinket (szövetségeseink és szomszédaink ellen) az csak a jobboldal lehet. Az a jobboldal, amelyik megágyazott a vereségeknek, miután vesztes világháborúkba rángatta - vezette az országot. Mert van képe hozzá, hogy mindent, amit rosszul csinált, az ellenfelei nyakába varrajon. Az meg csak azt tudja erre válaszolni, hogy hát ti főztétek! Ezt nem szívesen hallja a sértődött, gyanakvó ember. Jobb szereti, ha hazugságokkal udvarolnak neki.
Meg itt van ez a kapitalizmus is. Normális országban a jobboldal evidens módon a kapitalizmus mellett van. Ezért nem is igen támogatják az ottani vesztesek. Nálunk? A leggátlástalanabb harácsolók, a legnagyobb magánvagyonok felhalmozói, a szegények kíméletlen nyomorítói pengetik az antikapitalista húrokat.Egy kicsit így forgatva, egy kicsit úgy forgatva a hazai és külföldi ellenfeleikből lesznek a csúf, népnyúzó kapitalisták. És vannak vevők erre a maszlagra is - de nem azért, mert a lépremenők jobboldaliak, hanem mert hát ugye ki volt találva a nemzeti szocializmus...És van, aki nem szégyelli elővenni azt a gödörből. A politikai túloldal meg tehetetlen a hazug, bujtogató antikapitalista demagógiával szemben, mert egy megregulázott szabad piacgazdaságnál ő sem tud jobbat és ezt nem is akarja letagadni.
És az előbányászás a szemétdombról. Több. mint 65 évvel a II. világháború után a mai fiatal generációk történelem iránt érdeklődő tagjai éhesek az egyszerű, tetszetős narratívára, amely úgy mutatja magát, hogy mögénéz a közkeletű hazugságoknak, titkoknak. Hogy ez a rég csődöt mondott hazugsággyár termékeinek modernizált remake-je? Ki tudja ezt, és kit zavar? Aki tudná is, zavarja is, annak meg nincs saját egyszerű, összefüggő narratívája, mert tudja, hogy az ilyesmi önkényes és hazugságelemektől se mentes konstrukció. Vagyis a kínálat egyoldalúan szélsőjobboldali, és ráadásul nem zavarja az eklekticizmus, sőt az önellentmondás sem. De még így sem minden fiatal vevő erre a mételyre. Mindenki bámul, hogy egyszerre látszólag a semmiből olyan fiatalok ezrei szólaltak meg, akik nagyonis átlátnak a szitán. Mert eddig láthatatlanok voltak a magamutogató nagyszájúakkal és randalírozókkal szemben. A láthatatlan többség meg - mint a modern történelemben szinte mindig és mindenhol - hallgatag.
És tegyünk hozzá még valamit. A nagy tömegekhez csak a jobboldal által kiépített illetve megfélemlített médiumok jutnak el. Így a sikerpropaganda, a diszkrét vagy kevésbé diszkrét revíziós nemzeti szédelgés, a trükkös antikapitalizmus és a jobboldali - szélsőjobboldali narratíva versenytárs nélkül, monopolhelyzetben jut el a többséghez. Ezek után a választópolgárok becsülendő érdeme, hogy mindennek ellenére tömegesen elégedetlennek mondják magukat a jelenlegi helyzettel és nem tartanák meg a jelenlegi kormányt.
Méghogy megveszekedetten jobboldaliak lennének? Méghogy maguk kívánnák, hogy elnyomják őket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése