Közeledvén a konkláve összeülése nem látszik jele annak, hogy akár katolikus, akár laikus körök azt tematizálnák, hogy milyen lehetséges alternatívák, eltérő víziók között kell választaniuk pápát a bíborosoknak. A találgatás első sorban arra szorítkozik, hogy melyik kontinens fogja adni a következő pápát, de ennek is inkább szimbolikus, mintsem valóságos tartalmi szerepet tulajdonítanak. Ezt úgy is le lehet fordítani, hogy nagy mértékben determináltnak gondolják a lehetséges folytatást. A szó szoros értelmében folytatásnak - bizonyos hangsúlyeltolódásokkal.
Feltehetőleg ez a determináció valóban fennáll. Mind a felső- és az alsópapság jelenlegi összetétele és korfája, mind a papság rekrutációs bázisa hosszabb ideig nem változtatható meg. Úgy néz ki, hogy a fejlett országokban a szekularizáció sem állítható meg, vagy amennyiben mégis, nagyobb az affinitás más vallások és spirituális irányzatok irányában, mint amekkora a tradicionális katolicizmus vonzereje. Ugyanakkor a tradícióktól való látványos eltérés a jelenlegi bázis értetlenségével, ellenérzéseivel találkozhatna. A világválság sem nem alkalmas háttér, sem nem ösztönző a tradícióktól való merész eltéréshez. Adottnak tekinthető még a katolikus egyház történelmileg felhalmozódott hatalmas, értékes infrastruktúrája is, amelynek puszta (a mai kornak is megfelelő) szintentartása is egyre több pénzt igényel, ami egyre nehezebben biztosítható. A személyi háttér is inkább bővítésre, mint karcsúsításra szorulna, ami ismét csak többletköltségeket igényelne. A sor tovább folytatható, amely determinálja a folytonosságot.
A katolikus egyház vezetése és a hívek között három kérdés látszik leginkább feszültségeket okozni. A nőkérdés, az szexualitással összefüggő kérdések és az egyház pénzügyei. Mindháromnak olyan mélyre nyúlnak a gyökerei, hogy rövid idő alatt komoly változások aligha mehetnek végbe ezekben a kérdésekben. Legfeljebb az útkeresés lehet bátrabb, mint eddig.
Mindezek fölött sötét felhőként lebeg a Vatileaksként emlegetett botrányköteg. Az, hogy XVI. Benedek végakaratként feloszlatta az ezzel foglalkozó bizottságot és titkosította az anyagokat, az a konklávét visszatartja a kérdés tárgyalásától. Ám a bíborosok sem gondolhatják, hogy ez több tüneti kezelésnél: az új pápára marad, sőt első feladatainak egyike lesz mind a botrányok kezelése, mind a prevenciós stratégia kialakítása. Annál is inkább, mert nem egyszerűen bulvárérdeklődésról van szó, hanem mögötte fundamentális kérdések húzódnak meg. A szexuális visszaélések szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy az egyház doktrinája és gyakorlata életidegen módon kezeli a szexualitás különféle kérdéseit, az anyagi visszaélések pedig ahhoz, hogy az egyház tekintélyelvű szellemisége mellett nemigen lehetséges a financiális ügyeiben a bizalomkeltő transzparencia.
Mindezekkel szemben felhozható az az érv, hogy XXIII. János pápa is váratlanul lépett fel a szinte mindenre kiterjedő aggiornamentoval. A laikus erre azt mondhatja, hogy igen, de az egy általánosan optimista korszakban történt...
A bíborosok hétfőn megkezdik hivatalos tanácskozásaikat a konklávé időpontjának kitűzéséről és az egyház előtt álló problémákról. A bíborosok több általános kongregációt tartanak, ami lehetővé teszi az egyház előtt álló számos probléma áttekintését. Ezek a tanácskozások egyben segítenek a jövendő pápa „arcélének” meghatározásában is.
VálaszTörlésA megvitatandó témák közé tartozik egyebek között a világ egyes részein a kereszténységgel szembeni iszlamista fenyegetés, a vallásháborúk, az inkulturáció – a helyi kultúrákba történő beilleszkedés – nehézségei, a tömeges elvilágiasodás, a belső engedetlenség problémája az egyházban, a korrupció, a szekták és a pünkösdizmus kihívásai, az életre és a halálra, a családra és az egészségre vonatkozó katolikus tanítás.