Csőcselék

Ha valaki felületesen átfutja a csőcselék szó használatát a mai közéletben, nemigen tudja megállapítani a szó jelentését. Könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy a kifejezést az ellenfeleikre, ellenségeikre mondják politikusok, publicisták és más megmondóemberek megvetően, erős indulati töltéssel, de a csőcseléknek nevezett csoport viselkedése, tettei felettébb homályos körvonalakkal vannak megrajzolva.

Ezzel szemben a köznyelv felzaklatott tömeget ért rajta, amely indulatait fizikai erőszakban és öncélú pusztításban, helyenként fosztogatásban éli ki. Társítja ugyan ehhez az alacsony státust, de ezt nem tekinti egyértelmű módon meghatározónak. A csőcselék dúlása gyakran beazonosítható politikai tartalommal is együtt jár, de kiváltója lehet egy politikailag neutrális focimeccs vagy valami ad hoc konfliktus kocsmában, szórakozóhelyen vagy a közlekedésben. Netán egy feltűnő provokáció.

Ennek a megfoghatatlanságnak alighanem az lehet az oka, hogy a brutalitás, a környék feldúlása csak kulminációs pontokon jelentkezik nyilvánvaló módon, de mindenki feltételezi, hogy látensen, búvópatak - szerűen állandó bázisa van, amely aztán látszólag váratlanul tör felszínre egy-egy alkalommal.

Éppen e miatt az állandóság miatt kerülnek a témával kapcsolatban minduntalan előtérbe egyfelől a focicsapatok ultrái, másfelől az állandó alakváltozást mutató gárdák. Ezek lazán szervezettek, kulcsfigurái ismerik egymást (a körülöttük lévő tágabb gyűrű, nemkülönben a rendőrség és a titkosszolgálat  pedig őket). Az is elég nyilvánvaló, hogy a főkolomposok mobiltelefonon tartják egymással a kapcsolatot. Az ilyen csoportoknak a fizikai erőszakhoz is nyilvánvalóan más a viszonya, mint a többi embernek: öncélúan is örömüket lelik benne. Mint ahogy a rendőrséggel való csetepaté is számukra virtus kérdése. Adott az ellenségkép is: "hétköznapokon" a rivális csapat ultrái, de az utóbbi években számos jelét látni az egymással előszeretettel hadakozó ultrák összefogásának, közös akcióinak is. Annál is inkább, mert a válogatott csapat mérkőzései evidens módon kínálják az alkalmat az összefogásra. Bármelyik ebbe a szubkultúrába tartozó személy bármikor meg tudja nevezni a közös ellenségeket. Körükben amúgyis erős az összeesküvéselméletek rögeszmés "titkos tudása".

A magyar foci sok évtized óta tartó mélyrepülése lényegesen leszűkítette mind a meccslátogatást, mind pedig a magyar fociesemények figyelemmel kísérését. De ez az ultrák számára nem probléma: így jelenlétük feltűnőbb. mint teli stadionok esetén lenne. Az is teljesen egyértelmű, hogy az összes csapat ultrái a politikai jobboldalhoz kötődnek. Ennek a tükörképe  a foci deklaratív és anyagi támogatása a jobboldalon :ez mindenképpen jó befektetés, mert megpecsételi a politikai jobbal való azonosulást és megerősíti azt is, hogy politikai ellenfeleik evidens részei legyenek a törzsszurkolók ellenségképének. Ugyanígy a másik állandó szerveződési forma, a gárda is egyértelműen a politikai szélsőjobbhoz kötődik.

Jobboldali hatalom esetén a csőcselék a maga tombolásával ritkán jelentkezik, mert nincs rá szükség és adott esetben a hatalom rendőrségével való összecsapásuk csak zavart keltene. Jobbára megelégszik a verbális tobzódással, ami az érzelmi - indulati folyamatosságot fenntartja. De tartalékmegoldásként, mintegy második védővonalként a csőcselék állandó bázisának létezése változatlanul fontos a hatalom stratégiája számára.

Közben meg jobbról, szélsőjobbról vidáman folyhat a politikai ellenfél lecsőcselékezése akkor is, ha az nem alkalmaz fizikai erőszakot és még véletlenül sem dúlja fel a városainkat.