2013. február 16., szombat

Meditáció a konszenzus körül

Teljesen összezavarodott a világ. Nincs elmélet, amelynek a világgazdaság mai állapota megfeleltethető. Számos olyan jelenség van, ami a különféle közgazdasági elméletek szerint elvileg nem létezhet. Mégis létezik. Egyidejűleg számos neves közgazdász egymást kizáró csodaszereket ajánl a válság megoldására. Nincs minek az alapján választani lehetne közülük. Ezért aztán a tennivalókat illetően nem is alakul ki konszenzus sem a világgazdaságban, sem a nagy gazdasági egységeken (országok, régiók) belül.

Ugyanakkor bizonyos fontos szervekben, intézményekben döntéskényszer van. Ezért a döntések meg is születnek. Ellentmondásosak, esetlegesek, kompromisszumosak, de megszületnek. Van, ahol a döntéshez formális konszenzus kell. Ahol ez be van járatva (mint pl. az Európai Unióban), a konszenzusok is megszületnek. Konszenzussal ellentmondásosak, esetlegesek és kompromisszumosak. De megszületnek. Mert senki nem vállalja, hogy bármihez való makacs ragaszkodása ziláljon szét egy úgy-ahogy működő rendszert és idézzen elő egyértelmű és kezelhetetlen katasztrófát. És mert megtanulták, hogy a más lehetőség híján hogyan kell konszenzust, vagy legalábbis látszat - konszenzust teremteni.

Magyarország más. Legalábbis a működésmódjában, mert ami magát a helyzetet illeti, az itt is felettébb zavaros. Nincs elmélet, aminek megfelelne és az alkalmazott csodaszerek rendre nem gyógyítanak.De minthogy itt a hatalom nem kényszerból, de kéjből dönt folyamatosan, a különféle, rendszerben gondolkodó gazdasági iskolák képviselői, a különféle egyedi receptek ajánlói között konszenzus van, hogy ez, amit a hatalom csinál, nem fog jóra vezetni. Nemcsak, hogy jóra nem, de egyenesen katasztrófához vezet. Ám a világ annyira zavaros, hogy még ez a katasztrófa se akar bekövetkezni. Így nem áll be a csőd, a fizetésképtelenség, a forint összeomlása, amellyel konszenzusos módon fenyegettek, ha a hatalom nem tér jobb belátásra. Most pedig abban van konszenzus szakmai körökben, hogy a magyar kormányzatnak végtelen szerencséje van ugyan a pénzügyi folyamatok tekintetében, amit nem saját fantazmagóriáinak és erőszakosságának, hanem mások, a nagy külföldi erők kompromisszumainak köszönhet - de a rossz és erőszakos politikájának árát az ország a növekedésképtelenségével fizeti meg. Ez igaz ma, igaz a belátható jövőt illetően, de a választópolgár számára ez közvetlenül nem érzékelhető. Ő csak azt tapasztalja, hogy ez ezt mond, az pedig azt, de se a megjósolt fényes jövő, sem a prófétált katasztrófa csak nem következik be. Ezért aztán a magyar választók egyetértése - akár csak néhány alapkérdésben is - teljességgel lehetetlen.

A jelenlegi hatalom bírálói, ellenfelei közt abban konszenzus van, hogy ezt a hatalmat csak egyetértésben lehet megbuktatni. S hogy ez az egyetértés konszenzust igényel bizonyos alapvető kérdésekben. De ez a konszenzus sem az érdemi kérdéseket illetően, sem a buktatás módszerében, sem az ehhez szükséges szereposztásban csak nem akar megszületni. Hát még abban nem, hogy mi a teendő a jelenlegi hatalom megdöntése után. Mert a világ zavaros és a kivezető úthoz nem csak vezérfonal nincs, de még Ariadné - fonal sem. Ezért a békés hatalomváltás kilátásai meglehetősen rosszak.

Tehát mindez a regnáló hatalomnak jó? Rövid távon kétségtelenül, mert tovább regnálhat és továbbra is gazdagodhatnak a privilegizáltjai. De annyiban nekik sem jó, hogy az összes ésszerű  (jóllehet maga is bizonytalan alapokon nyugvó)logikának ellentmondó rendszer konszolidálhatatlan. Prosperálni nem tud, kompromisszumokat kötni is csak igen korlátozottan, a vele szembenállókat meggyőzni pedig - még ha akarná is - egyáltalán nem tudja. S közben újabb és újabb csoportokat, rétegeket sért meg részben saját fennmaradása érdekében, részben kivagyiságból, harci kedvből. Így aztán a végzet vagy mégiscsak a nemzetközi pénzügyek konstellációjának megváltozásnak következtében csap majd le rá, vagy a magyar polgárok haragja ér el olyan fokot, amely a zsarnoki homlokzat - demokrácia további működtetését lehetetlenné teszi.Hogy ez kialakít- e valami ad hoc konszenzust egy váltó-garnitúrában, amelyik majd a válságkezelésre vállalkozik és amely a lakosság többségének egyetértését, vagy legalábbis belenyugvását tudhatja maga mögött? Nagy a valószínűsége annak, hogy igen. De az ide vezető útról és arról, hogy milyen is lesz ez - semmi kézzel foghatót nem lehet mondani. Ezért addig célszerű tolerálni, hogy a konszenzusra ma egymással jutni nem tudó ellenzéki erők kövessék a maguk elképzeléseit, harcmodorát, amelyek a körülmények kényszere hatására vagy konvergálnak kellő időben, vagy legalább kiderül, hogy közülük kik integrálhatatlanok még szükséghelyzetben is. A potenciális választópolgár türelmetlensége ( amely szintén nem ugyanazokon a vágyakon, elképzeléseken, prioritásokon alapul ) ugyanis érthető és indokolt - csak éppen teljesen meddő.

1 megjegyzés:

  1. Igen minden párt sajátos technikát használ, hogy megdöntse Orbánt, ha azt nézzük, hogy Orbán háborúzik a demokrácia ellen, akkor Orbánt nem úgy kell legyőzni, hogy előre megy ellenzéki harcos, és egyesével Orbánt leteríti őket, hanem összefogva. Magányos harcosok még sohasem arattak győzelmet csapatok felett. Összefogás és stratégia nélkül nem nyerhet az ellenzék, mert könnyű dolog, hogy az MSZP azt mondja, hogy beszéljük meg, mi jön Orbán után, de ha nem tudjuk, hogyan akarunk nyerni és mivel, akkor az Orbán utáni világ egy álom marad csupán.

    VálaszTörlés