A létező ellenzéki pártok nem elég attraktívak. Ezért hiába esett vissza jó alaposan a Fidesz támogatottsága, a közvéleménykutatásokon a meglévő ellenzéki pártok csak igen keveset profitáltak. Az LMP olyannyira nem, hogy még a parlamenti frakciója is kettéhasadt. Az MSZP addig tudta egységes és kormányzásra készülő párt benyomását kelteni, amíg nem látszott tényleges esély egy szövetségesekkel összefogó választási győzelemre. Amint igen, azonnal jelentkeztek a párt alvó platformjai, hogy ők is beleszólást és részt kapjanak a csapatban. A nem elkötelezett ellenzéki választó ezektől a fejleményektől nem kap több kedvet arra, hogy a parlamenti ellenzéki pártokra szavazzon.
A helyzetet látva bepróbálkozik számos kis, feltűnni próbáló párt vagy pártkezdemény - hátha kaphatna ő is az ellenzéki tortából. Semmi jele, hogy akár önállóan, akár egy összefogás részeként valóban kaphatna.
Feltűnt aztán az Együtt2014, amely azonnal megragadta sok pártot választani nem tudó potenciális ellenzéki szavazó fantáziáját. Ernyőszervezet akart lenni, amely szárnyai alá gyűjti az ellenzéki pártokat, mozgalmakat és választókat és mint ilyen lesz képes győzelemre segíteni a következő választásokon egy alternatív erőt. Hamar kiderült azonban, hogy a parlamenti pártok ennél többre tartják magukat: más ernyője alá nem gyülekeznek. Az Együtt2014 arra jutott, hogy ha az állandóan változó választási és választási eljárási törvénykezés körülményei között politikai tényező akar lenni, akkor saját kebelén belül pártot is kell alakítania, különben elveszti lehetséges szavazóit. Igen, de az egymással ünnepélyesen összefogott mozgalmárok nagy részének nem izlik a párt - lét : amit szervezettségben és hatékonyságban nyernek, azt személyenként és csoportosan szükségképpen megfizetik autonómiájuk egy részének, korlátlan személyes szabadságuknak feladásával. Ezt sokan nem akarják vállalni. Pedig - ezt nekik is tudniok kell - nagy úr a célracionalitás, a meglévő erőtényezőkkel való kötelező kapcsolatépítés, a jelöltek és aktivisták kiválasztása - hogy ne soroljuk tovább. Az lenne jó, ha belátnák, az a legfőbb missziójuk, hogy a választásokon elinduló ellenzéki pártok lehetőleg a jobbik arcukat mutassák és ténylegesen is annak megfelelően politizáljanak.
Ráadásul közben új, virulens mozgalmak is feltűntek, amelyeknek a párt - fóbiájuk még ennél is erősebb: generációsan is, világképben is új lapot akarnak nyitni. Hosszútávra. Ami rendben is lenne. Csak azonnal felvetődik a kérdés: mi lesz addig?
Aligha vitatható, hogy az Orbán rendszer leváltása csakis egy viszonylag tiszta választásokon történhet meg, akár beáll addig egy gazdasági krízis, akár eldöcög addig ez a mai hatalom. Ahhoz pedig el kell indulni a választásokon az ellenzéki erőknek valamiféle szabványosított formában, képviselőket kell állítania, akik közül meg is választanak annyit, hogy többsége legyen a következő parlamentben és az - ha már bekerült - szilárdan támogasson is egy új kormányt. Aki ezt nem látja be, az fantaszta vagy szándékos károkozó. Ha egyik se, akkor végig kell gondolnia a párt- kereteket nem vállaló mozgalmároknak, hogy mit beszéljenek és mit tegyenek.
Egyrészt abba kell hagyniuk az öncélú, maga - mutogató pártellenes tirádákat. Lehet bírálni a mind a képviseleti demokrácia szükségszerű negatív velejáróit, még inkább a konkrét pártokat, azok konkrét lépéseit, programelemeit. De szükséges lenne ebben egy belső mérték, amely kibic - mivoltukról és annak gyengeségeiről folyamatosan tudomást vesz. (Nem követve a "kibicnek semmi se drága" közhelyet.) Ha egy mozgalom a fejlemények során - mint már utaltunk rá - "pártközeli" lesz, akkor ezt mondja is meg nyíltan, továbbá ügyeljen arra, hogy a közelálló pártra ne olyan formában (például nyilvánosan) akarjon nyomást gyakorolni, amivel egyrészt elriasztja annak szavazóit, másrészt bizalmatlanná teszi a nyomásgyakorlása révén a hozzá közel állóval szemben az azzal együttműködő többi pártot.
Vannak, lesznek azonban ezeken a "pártközelieken" kívül nem pártközeli mozgalmak is. Felelősségük ez utóbbiaknak is van az ország sorsa rövidtávú alakulásáért. Akkor is, ha ma ezt nem hajlandók belátni, elismerni. Rendben van, ne álljanak oda egyik a választásokon induló szereplő mellé se. De ha a demokrácia hívei, akkor tegyék folyamatosan nyilvánvalóvá, hogy résztvevői, hívei igenis el fognak menni szavazni és állampolgárokként, egyénekként a "kisebbik rosszra" fognak szavazni az indulók közül.
Természetesen lehet ettől eltérő magatartást is követni. Lehet tobzódni a kritikában és idioszinkráziában. Csak akkor ne sértődjenek meg, hogy ha azok, akik valamiféle választói elköteleződést vállalnak, őket is a tűrhetetlen rendszer objektív támogatói és felelősei közé sorolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése