2013. február 24., vasárnap

Magyar politikus, mint választási vonzóerő

A Szonda fukar kezekkel méri a rendszeresen nyilvánosságra hozott politikus- népszerűségi adatait (a rivális cégek nemkülönben) , de alapkövetkeztetések ebből is levonhatóak. Magyarországon ma nincs népszerűnek mondható politikus. Mind a kormányoldal, mind az ellenzék prominensei stabilan a 30 pont körül tömörülnek, ami ugyancsak sovány eredmény: inkább népszerűtlenségnek lehetne nevezni. Ha közzétennék a részletes számokat, akkor kiderülne, hogy kiknek van közülük rajongó tábora (kicsi, és ezt kiegyensúlyozza az őt gyűlölők ellentábora) és kik azok, akiknél az átlag mögött kiegyenlítettebb megítélést lehet találni. Az adott átlagszámok mellett azonban már ennek is csak mérsékelt jelentősége van.

Ebből a helyzetből megkockáztatható az a következtetés, hogy most Magyarországon elhibázott a kampánytanácsadó profiknak azt a szokásos technológiáját követni, hogy két személy párviadalaként konstruálják meg a választási harcot. Hacsak nem tartozik eleve egy kampány céljához, hogy mennél kevesebb ember járuljon az urnák elé. Ami nem jelenti azt, hogy a leendő miniszterelnök személye ne lenne fontos tényezője a választásoknak. De a személy nem fog - a jelen állás szerint - komoly mozgósító szerepet betölteni sem pozitív, sem negatív értelemben. Ha a hátralévő egy évben a helyzet megváltozik, akkor is kicsi a valószínűsége, hogy az egyik jelölt tömegvonzó képessége fog megnövekedni. Inkább a taszító erő nőhet meg, de ez - a dolog természetéből következően - a hivatalban lévőt jobban fenyegeti, mint kihívóját.

Ha nem közvetlenül a személyek viadala lehet egy választási kampány csiholója, akkor lehetőségként adódik az ország jelenlegi és jövőbeni helyzetének megítélése, mint mozgósító téma. A jelenlegi hatalom próbálja az ország mai helyzetét jónak, vagy legalábbis bíztatónak beállítani, de ez - a közvéleménykutatások fényében - aligha találkozik a választók többségének jelenlegi megítélésével. Ők a helyzetet rossznak tartják. Igaz, ebben minden bizonnyal a megélhetéssel, munkához jutással kapcsolatos tapasztalatok a dominánsak, nem annyira az ellenzék által gyakorta középpontba állított alkotmányos és demokrácia - problematika. Kérdés, hogy a választásokat rendszeresen megelőző osztogatás, ami már most is megkezdődött, képes-e a sok választóban azt a benyomást kelteni, hogy ez a helyzet javulásának előjele, ha hivatalban hagyja ezt a kormányt. Erre a kormánynak akkor van esélye, ha az osztogatás fedezetét nem kénytelen újabb, a lakosság által is érzékelt, beazonosított megszorításokból fedezni, másfelől, ha a forint árfolyama nem romlik annyit, hogy azt a választók a kormány gazdaságpolitikai csődjeként értelmezzék. Az ellenzék játéktere ebben a tekintetben elvileg nagyon tág, mert az ország gazdasági helyzetének romlását és a kormány rossz gazdaságpolitikáját a tények tömkelege bizonyítja. Az viszont szemmel látható, hogy mindeddig ezen a politikai térfélen senkinek se sikerült olyan nyelvezetet, megfogalmazásokat találni, ami széles választói tömegek számára megfoghatóvá is tenné ezt, s egyben személyessé - és mindezt a negatívumot evidensen a kormánynak tulajdonítaná. És ami ennek a másik oldala: az ellenzékben senkinek nem sikerült olyan programelemeket, mondhatni reális ígéreteket találni, amitől a kiábrándult, bizalmatlan választó elindulna az urnák felé abban a reményben, hogy kormányváltás esetén számára sok minden rövid időn belül érzékelhetően javulni fog. A kormány által okozott, nem közvetlenül az életszínvonalat érintő sérelmek szisztematikus felkarolása alighanem csak kiegészítheti a sikeres ellenzéki kampányolást, de meghatározó erővé abban aligha válhat.

Az előttünk álló év minden bizonnyal "sűrű" lesz, így a mai helyzetből még nem lehet kiolvasni egy 2014-re elgondolt választás kimenetelét  valamennyire szabadnak mondható voksolási feltételek mellett sem. Annyi azonban már most látszik, hogy a Magyarországon eddig szokásosnál kevesebb fog múlni a politikai főszereplőkön és több a mögöttük álló stábokon, valamint a közfigyelmet is felkeltő hazai és nemzetközi fejlemények dramaturgiáján.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése